Kinek jelentettek Orbán lehallgatói?

Ha a magyar külügyminiszter azzal turnézik a tévékben, hogy „tisztázni kell”, történt-e ilyesmi, dacára annak, hogy semmi jele, akkor biztosra vehetjük, hogy bizony a mi miniszterelnökünk is áldozatává vált az arrogáns szuperhatalom határ- és gátlástalan adatszerzési mániájának. Az implicit üzenet itt persze az, hogy Orbán Viktor is van annyira fontos tényező, mint Angela Merkel, az ő véleményére, telefonjaira is kíváncsi Amerika, pedig ő legutóbb is nyíltan közölte velük: ne azt nézzék, miket mondok majd, hanem hogy miket csinálok. (Lehet, hogy ezért hallgatták le?) Nem véletlen mindenesetre, hogy az ügyben Orbán Viktor konzultálni hívta a frakciók vezetőit. „Azt sem tudni, valaha is teljes képet kapunk-e arról, hogy kit hallgattak le és milyen információkat szereztek” – közölte Martonyi János, „de ezt az igényt fel kell vetni”, ebben is milyen igaza van, nem leszünk információs gyarmat, mi a teljes autark... nemzeti függetlenség talaján állunk, innen folytattunk győztes szabadságharcot az EU ellen, de most már ha kell, Amerika ellen is. Ha valakit le akarunk hallgatni, CD-kkel vagy álvideókkal meg akarunk zsarolni, azt el tudjuk intézni magunk, semmi szükségünk a külföldre. Miközben fél Európa azzal van elfoglalva, politikai menedékjogot adjon-e a titkos kódokért saját volt kollégáit is átverő, a putyini Oroszországban szemmel láthatóan remekül eléldegélő Edward Snowdennek, Budapesten szépen kiderül, hogy új dimenzióval bővült az NSA-botrány. A parlament nemzetbiztonsági tagjának fideszes tagja, mellesleg a párt szóvivője legalábbis közölte: „a lehallgatások kapcsán nemcsak adat- és információgyűjtésre, hanem a politikai befolyásszerzésre irányuló, kül- és biztonságpolitika területét is érintő gyanú merült fel.” Hogy ez mire alapozódik, annak taglalására már nyilván nem terjed ki a szóvivő mandátuma, nem, az a mandátum csak rejtélyes félinformációkra és sunyi utalásokra elég. Ha viszont bizonyíték kell, arra itt a Magyar Nemzet: „az amerikai diplomácia figyelmét egyébként már korábban felkeltették a magyar belpolitikai események.” Nahát, komolyan. Felkeltették? A diplomáciáét, nem is a titkosszolgálatokét? Hallatlan. Meg hogy a követség találkozik néha magyar politikusokkal, és megpróbál információkhoz jutni tőlük? Az ész megáll, de a Magyar Nemzet számára ez már a „politikai befolyásgyakorlás részének volt tekinthető.” Aki ilyet tesz, nyilván Orbánt is képes lehallgatni. Fogalmunk sincs, miért tennének ilyet, a Nemzeti Együttműködés Miniszterelnöke nemcsak legendásan híve az erős Európának, de mélyen elkötelezett az egyéni szabadság, a jogállam és a piacgazdaság értékei iránt is, teljesen fölösleges aggódni miatta.Hogy miért hallgatták le Orbánt? Hát azért, hogy az így elnyert információkat továbbadják az ellenzéknek – sugallja halál komolyan a pártállamközeli napilap, amelytől mindig is távol állt a hazudozás, a provinciális szemlélet és az őrület határának súrolása: „Balliberális köröknél landolhatott azoknak az Egyesült Államokat érintő lehallgatássorozat részeként gyűjtött információknak egy része, amelyek kapcsán a magyarországi politikai befolyásszerzés gyanúja is felmerült – tudta meg a Magyar Nemzet”, amely nem is igen leplezi, kikre gondol: Gyurcsányra és Bajnaira, akik amerikai pénzeket is be tudtak csatornázni. Márpedig ez formál-logikailag úgy néz ki, hogy ha lóvét kaptak az amerikaiaktól, akkor titkos információt is kaptak tőlük, nyilván.Őrület. De nincs benne rendszer.A szerző a hvg.hu munkatársa