Kiflik a kilincsen

Hajnali ötkor Gizike kiemelte az utolsó tepsit a sütőből és lekapkodott róla néhány frissen illatozó kiflit. Szaladt, hogy elérje az autóbuszt. Nyugdíjas létére jól bírta az éjszakai műszakokat a pékségben. Ha valaki követte volna vékony, kislányos alakját, minden bizonnyal azt hitte volna, egész éjszaka azért dolgozott, hogy kora reggel a lánya kilincsére akassza a ropogós reggelinek valót.

Nem sokat tévedett volna, hiszen egyebet nem tud neki adni. A mátyusföldi falucskában megörökölt kicsi házban hárman élnek. Férjével ő neveli unokáját, akit még csecsemő korában ott felejtett a másik lánya. Kedvenc gyermeke egy bérelt házba költözött férjével és két gyerekével, ahol a helyiségeken kívül semmit sem használhatnak. A fiatal apa már úton van a fővárosba és csak akkor ér haza, amikor a csemeték alszanak. A reggeli buszok is elzúgtak az ablakaik alatt, amikor a feleség felébred a két gyerekkel. A nagyobbik iskolába indul a csapatnyi falubeli lurkóval. Ám a kicsi lázasan forgolódik a kiságyban, és apró kezeivel úgy hadonászik, mintha sürgetné az anyját, hogy tegyen már gyorsan valamit.

Már a tegnapi főzeléket is pár krumpliból varázsolta elő, tejfölre pedig nem futotta az aznapi kosztpénzből. Mára egy kis lencsét áztatott be, pénze nincs odahaza, mert ráment a férj heti vonatjegyére. Valahogy munkába kellett jutnia, miből élnének, ha otthon maradna? A fejében zúgnak, kavarognak az ötletek. Felkapja a gyereket, és fut, a sarkával bevágja a kaput. A kilincsen fityegő táskát észre sem veszi. Nagyon fél! Se telefonja, se pénze, hogy autót kerítsen a faluban. Aztán egy órakor, a városba indulókkal együtt felkéredzkedik a kicsivel az autóbuszra. A sofőrt régóta ismeri, megegyeznek abban, hogy holnap kihozza neki a jegy árát a reggeli járatra. Ma még nem tudja, hogy miből. Mire beérnek a gyerekorvos rendelőjébe, délután két óra van. A nővérke barátságtalanul vágja be előttük az ajtót: az orvosnő ebédre ment! A magyarázkodás, a kétségbeesett anyuka cseppet sem érdekli. Számára ő csak egy azok közül a halk szavú, vidéki asszonyok közül, akik a kötelező oltásokon kívül csak akkor jönnek be a városba, ha komolyabb baj van. Tudja ezt jól, ennek ellenére a nyöszörgő gyerekre rá sem néz! Azt ajánlja, várják meg a négy órakor szolgálatba álló ügyeletes orvost. A városban csak egy távoli rokon él, oda indul a kisfiúval a karján, hogy melegben, némi eleséget kérve kivárja az ügyeletes orvost. A légcsőgyulladásos gyereknek antibiotikumot írnak elő. Ráadásnak még néhány, a gyógyulását elősegítő szirupot, vitaminkészítményt, ám ezeket az anyukának a jelenlegi helyzetben semmi esélye nincs kiváltani, mert ez már pénzbe kerül. Este hat óra van, mire ismét autóbuszra ülnek. A gyerek ekkor már úgy üvölt, hogy a jegyváltásra senki nem gondol, az ismeretlen sofőr csak legyint a télidőben rosszul öltözött fiatalasszony és a csecsemője láttán. Szerencsére a rokonok csomagoltak a kicsinek egy kis banánt, meg friss teát tettek az üvegébe.

Odahaza senki se főzte meg a lencsét, de a fáradt anya biztos abban, hogy a nagyfiúnak gondját viseli a néhány portával arrébb lakó nagymama. Amikor a ház elé érve meglátja az ajtón lógó műanyag szatyrot, benne az összetöpörödött reggeli kiflikkel, már nem bírja visszatartani a sírást.