Kié lesz a termőföld?

Ismét földtörvényt fogadott el a parlament. E jogszabály értelmében januártól egy éven át visszaigényelhetik jogosnak vélt föld-, illetve erdőtulajdonukat mindazok, akik annak idején lekésték a restitúcióra meghatározott 1992-es határidőt. Közel 600 ezer hektárnyi földterületről van szó. Egyelőre ennyinek ismeretlen a tulajdonosa. A kérdés rendezése fölöttébb fontos, és ezzel most már a törvényt előterjesztő MKP-n kívül szinte minden parlamenti párt tisztában van. Erre utal, hogy ezúttal elmaradtak azok a magyarellenes kirohanások, amelyek szinte már megszokott kísérőjelenségévé váltak minden olyan jogszabálytervezet megvitatásának, amelynek jóváhagyásában kisebbségünk előnyösebb helyzetbe juttatását vélték felfedezni. Jóllehet, az eredeti tervezet a törvényalkotási folyamatban csonkult, változott, a kompromisszumként megszületett végeredmény még mindig a tulajdonbiztonságot, a polgári társadalom működésének e fontos tényezőjét erősíti. A restitúció után is nevesítetlen kategóriában maradó földek ugyanis ily módon az állam kezéből községi tulajdonba kerülhetnek, gyarapítva ezzel az önkormányzati vagyont. Érthető, hogy két részre szakadt a földtörvényt megítélők tábora. A községek, önkormányzatok örülnek, noha többnyire tisztában vannak vele: nem ajándékot kapnak, hanem a föld kezelésével, művelésével járó jókora felelősség is a nyakukba szakad. Igaz, lesz még egy évtizedük rá, hogy felkészüljenek a tulajdonukba kerülő vagyon kezelésére, arra, hogy bebizonyítsák: jobb tulajdonosok az államnál. A Földtulajdonosok és Agrárvállalkozók Társulásában azonban nem mindenki örül az új törvénynek. E társulás elnöke szerint a restitúció lezárása után megmaradó nevesítetlen földeket (várhatóan mintegy 450 ezer hektárt) nem a községeknek kellene adni, hanem előnyös áron magángazdáknak, így erősítve ezt a vállalkozói réteget. Ilyen lehetőség hiányában sokan attól tartanak, hogy az önkormányzatok – amint erre lehetőségük nyílik – főképp tehetős külföldieknek adják majd el a tulajdonukba kerülő földeket. Ez a lehetőség, persze, nem kizárt, mint ahogy az sem, hogy esetleg a község fog bele intenzív mezőgazdasági termelésbe. Már ha lesz rá pénze. Ha nem lesz, a földeket bérbe adhatja, de 10 év elteltével akár el is adhatja. A gazdálkodási elképzeléseket – akár község, akár külföldi vagy hazai tulajdonos a gazda – végül is az unióban kialakuló verseny formálja majd. Az erre való felkészülésünk eredményességén múlik elsősorban, egy-egy térség mit tud kihozni a földből. A földtulajdonosok döntésébe – eladja-e, bérbe adja-e pár hektárját, vagy a meglevőhöz további területeket bérel, esetleg vásárol – az állam nem szólhat bele. Legfeljebb olyan intézkedéseket – adózási, támogatási, hitelezési stb. – hozhat, amelyek révén a lerobbant vidéken újra többen próbálnak mezőgazdaságból megélni.