Ki van a borítékban?

Úgy felgyorsult az idő az elmúlt évtizedben, hogy alig bírom követni. Mondanám is, átalakítva az ismert aforizmát, állítsátok meg az időt, ki akarok szállni. Mert csak sodor-sodor magával a globalizáció olyannyira, hogy pár röpke esztendő alatt valódi múzeum lett vagy húsz négyzetméteres picike kicsi otthonom. Amikor néhány évvel ezelőtt megvettem, csúcsminőségűnek számított a gyémánttűs lemezjátszó, ma már csak mint szocialista antikvitást őrzöm. Ugyanúgy a jugoszláv táskás írógépet. Ám hagyján, hogy a tárgyak felett eljár az idő! A nagyobb baj, hogy mi emberek is sokan időzavarral küszködünk. Mivelhogy nem mindannyian tudunk szinkronba kerülni a felgyorsult idővel. Miként M. bácsi, a régi bútor sem, aki egy kicsit lemaradt. Ő úgy van az idősíkokkal, mint a vécépapír finomított, duplarétegű változata önnönmagával. Mint ahogy semmi, e gurigára tekert puhaság sem tökéletes. Nincs annál idegesítőbb, mint ha a kétrétegű papír egyik rétege egy kicsit elcsúszik, és használatkor felesleges energiákat kell kifejteni arra, hogy szinkronban lehessen tépni a két sávot. M. bácsi is így van ezzel: a mában létezik, de a múltban él. Ez most derült ki róla, mikor a kiküldött értesítő alapján piros irónnal megjelölte a falinaptáron, melyik nap kell mennie választani. Mikor először, mikor, ha úgy alakul, másodszor. Nagyban készül az eseményre. Eldicsekedte, hogy aznap kora reggel megfeni a borotvát, mert neki még az van. Aztán megborotválkozik, puccba vágja magát, és megy voksolni az elsők között. Volt előző alkalommal is. Mert attól kezdve, hogy katona- és választókötelessé érett, arra tanította az élet, ha ilyen vagy olyan választást írnak ki, akkor mennie kell. És megy is, nehogy alkalomadtán a községházán baja legyen belőle, hogy elmulasztotta. Tart tőle, hogy bármikor bármivel visszavághatnak. Nyugdíjügyben, segélyügyben, ebben-abban. Hát elmegy ő voksolni most is, azon ne múljon. Azt meg nem kell tudnia senkinek, hogy üresen dobja be a borítékot az urnába, ahogy legutóbb is tette. Mert hát mit tudja ő, kit tegyen, melyik jelölt nevét csúsztassa bele. Úgy tartja, a lényeg, hogy lássák, részt vesz a választáson.

Hát nem olyan ez, mint az elcsúszott vécépapír esete? Csak hogy a papírrétegeket kis fáradsággal és némi rutinnal helyre lehet igazítani. Ám a tegnap szokásait és a ma dolgait nehezebb egybehangolni.