Ki a betegebb?

Nem szeretek orvoshoz járni, hacsak lehet, nagy ívben elkerülöm a rendelőket. Azt hittem, mindenki így van ezzel. Tévedtem. Elkapott valami fránya vírus, és a váróteremben igazi showműsorba csöppentem bele, csak én lógtam ki a sorból. Lázasnak tűnő, félholt emberrel nem találkoztam, látszólag mindenki makkegészséges volt. Baráti társaságot alkotva egymást keresztnevükön szólították. Megtudtam, hogy Julis unokája ikreket vár és Paliék szomszédja ügynök volt, fenn van az interneten. Néhányan „kényszerből” jöttek. Például az a fél tucat diák, akik a matekdolgozat elől idáig menekültek. Vagy az a fiatalaszszony, aki a munkatársán akart bosszút állni. Karácsony előtt betegszabadságra vonult a rihajda (így nevezte), kénytelen volt helyette is dolgozni. A törlesztést húsvétra időzítette. Végre fellélegezhetett, attól félt, hogy megint megelőzi. Ünnepek alatt nem szívesen dolgoznak, ezért évek óta folyik köztük a harc, amely eléggé kiegyensúlyozott lehet, mert hol ő az ügyesebb, hol meg a rihajda.

Két idős ember bebizonyította, hogy a rendelő a nagy találkozások helyszíne is. Az eszmecserét az úr kezdeményezte. A hölgyhöz fordulva örömmel állapította meg, hogy találkoztak már az egyik, általa megnevezett kórházban. Pontosabban a másikban, de végül kiderült, hogy a harmadikban sem. További két kórházat említettek még, ahol mindketten megfordultak, mégsem sikerült megállapítaniuk, hogy melyikben volt szerencséjük egymáshoz. Eszembe sem jutott, hogy valószínűleg feltűnési viszketegségben szenvednek, csak akkor döbbentem rá, amikor egy kismama halkan megjegyezte, hogy megint itt a „dicsekvős úr”, akit Szlovákia öszszes kórházában kezeltek már... Később megpróbáltak betegségeik alapján rájönni, hol találkoztak. Nem vagyok jártas az orvostudomány világában, ennek ellenére állítom, hogy tíz ember is belehalt volna abba a rengeteg műtétbe, amiken átestek. A bácsi közben többször szétnézett, s mivel sokan figyelték, egyre fokozta a párbeszéd hangulatát. A csúcspont az volt, amikor elárulta, hogy közel félkilós epekövet operáltak ki belőle, s ha a néni felmegy hozzá, megmutatja. Mindenkinek öröm töltötte el a szívét, talán egy új kapcsolat születésének voltunk szemtanúi. Igaz, a néninek már nem volt ideje igent mondani, mert a bácsi pillanatok alatt, tiniket meghazudtoló módon felugrott a székéből – hívta a nővér. ĺgy azt sem hallotta, hogy újdonsült partnere gáláns úriembernek nevezte. Végre valaki elhiszi, hogy mennyire beteg, bezzeg a gyerekek meg az unokák csak legyintenek, amikor belefog a sok nyavalya felsorolásába – mondta. Dióhéjban ennyi történt másfél óra leforgása alatt. Azért valami nem megy ki a fejemből. Azt mondják, az influenza zárt térben terjed leginkább, ők mégis egytől egyig egészségesnek tűntek. Vagy lehet, hogy azóta már az ágyat nyomják? Mert bacilushordozó volt közöttük, én rendeltetésének megfelelően használtam a kórházi intézményt. Azért remélem, nem vészes a helyzet – a járvány jelentősen gyengült az elmúlt napokban. Bár a történtek után nem biztos, hogy ez jó hír. Mostantól ugyanis eggyel kevesebb a hely a tartalmas összejövetelekre.