Két Viktor és a magyarok

Ukrajna Oroszországgal szomszédos fekvésének, valamint lakossága számának köszönhetően meglehetősen élénk érdeklődésnek örvend a Nyugat részéről. Ez a fokozott érdeklődés ugyanakkor azt eredményezte, hogy a két jelölt politikai programját beskatulyázták néhány közismert sémába – az oroszbarát és a nyugatbarát államfőjelölt kategóriájába, hogy pontosak legyünk.

Néhány tény persze vitathatatlan: az ország politikai kultúrája rendkívül fejletlen, a választások előtt és közben több visszaélés is történt, amelyek egyoldalúan a hivatalos favoritként számon tartott kormányfő, Viktor Janukovics győzelmét voltak hivatottak elősegíteni. Az elnökjelölt nyugati megítélésének az sem tett jót, hogy orosz pártfogója, Vlagyimir Putyin elnök a nemzetközi etikai normákat jócskán túllépve többször, akár Ukrajnán belül is előszeretettel hangoztatta, kit is látna szívesebben az elnöki székben.

Janukovicsnak ugyanakkor nem lenne elég a sok, unalomig ismételt frázis és ígéret, amennyiben nem lenne valós támogatottsága a lakosság körében. A választások szoros kimenetele leginkább Ukrajna erős kelet–nyugati irányú megosztottságának köszönhető, amely tökéletesen polarizálta a társadalmat. Az egyik oldalon, Janukovics zászlaja alatt, felsorakozik az orosz, erősen baloldali irányultságú kisebbség, míg riválisa, Juscsenko leginkább az ukrán nacionalizmusra épít, mint egyfajta alternatívára a keleti orientációval szemben.

Egy efféle ideológiai ellentét tökéletesen alkalmatlan arra, hogy egy kisebbség, amely számára sem az egyik, sem a másik út nem járható alternatíva, egyértelműen támogassa az egyik jelöltet. A kárpátaljai magyarság – köszönhetően a két fél választási stratégiájának – kevéssé tud azonosulni a két domináns irányzattal. Nem kérdéses, hogy a kisebbségi jogok tekintetében hatalmas előrelépést jelentene, amennyiben Janukovics hatalmon maradna (és persze nemzetiségtől függetlenül teljesítené az ígéreteit). Az eredetileg orosz nemzetiségnek szánt kettős állampolgárság bevezetése van annyira vonzó az elmaradottnak számító Kárpátalja lakossága számára, hogy megfontolja a választást. A másik oldal előnye ugyanakkor abban rejlik, hogy Ukrajna jelenlegi elmaradottsága egyértelműen a jelenlegi rezsim számlájára írható. Kérdés persze, hogy Janukovics mennyiben lenne képes változtatni az ország katasztrofális gazdasági helyzetén. Az életszínvonal emelése még a Nyugat fokozott támogatásával sem ígérkezik könnyű feladatnak.

A múltban már többször is beigazolódott, hogy a fejlett kapitalista országok hajlamosak olyan vezéreket támogatni a számukra elfogadhatatlan rendszerek megdöntése érdekében, akik később maguk is kényelmetlenné válnak számukra. Az alternatíva a helyi neokommunista zsebdiktátorok ellen ugyanis – akárcsak tizenöt éve – a nacionalizmus, amelyből később komoly problémák adódhatnak. Ukrajnának pedig hosszú idő után egy nyugodt, fellendülést hozó időszakra lenne leginkább szüksége.