Képeslapról ismerve

De jó példa erre a romaellenesség is: aki ismeri az etnikailag vegyes vidékeken lakók világát, tudja, hogy sok településen a helyzet kimondottan feszült, mégis egészen más módon és szándékkal beszélnek az ott lakók a romákról, mint azok, akik karosszékből osztják az észt a „cigókkal“, „rézbőrűekkel“ stb. kapcsolatban. Kritikusnak lenni vagy elutasítónak lenni nem ugyanaz.

Szlovákiában az elmúlt hónapokban két ismeretlen ellenséggel kapcsolatos kampány is lefutott. Az első a homoszexuálisok jogaival kapcsolatos, családvédelminek csúfolt népszavazás volt, amikor az átlag szlovák állampolgárnak egy olyan kisebbség tagjainak sorsáról kellett (volna) döntenie, akiket maximum viccekből - ha úgy tetszik: képeslapról - ismer. Nem csoda, hogy az intenzív kampány ellenére alig sikerült valakit odahúzni az urnákhoz.

A mostani, bevándorlóellenes hőzöngés nagyon hasonlóan működik, egy körülménnyel súlyosbítva. Ez pedig az, hogy lokalizáltan - ott, ahol tényleges mozgás van, például Bősön - valóban fontos lenne helyes megoldásokat keresni és találni a bevándorlók jelenlétének kezelésére. Azonban, mivel a politikai elitek nagy része inkább azzal foglalkozik, hogyan tudna a választások előtt gyűlöletből tőkét, uszításból szavazatokat gyűjteni, a tényleges problémakezelés helyett a ködszurkálás viszi a prímet. Miközben megy a folyamatos hergelés, épkézláb javaslattal arra vonatkozóan, hogy mi legyen a növekvő létszámot elviselni kénytelen táborok és a körülöttük levő települések lakóival, talán még egyetlen párt sem állt elő. Miközben a befogadótáborok mellett lakók arra várnának válaszokat, hogy akkor hogyan is lesz ez innentől, politikai elitjeink fő tevékenysége az általános lózungok mormolása, a témaérzékeny szélsőjobb pedig mindenféle internetes álhírek, manipulált fotók és propaganda megosztásával van elfoglalva. A leghangosabban tapasztalatom szerint pont azok üvöltenek, akiknek a szomszédjában tegnap sem volt és holnap sem lesz menekülttábor.

Álláspontomat ismerve gyakran vágják hozzám mostanában az ilyen figurák: „Akkor élj te bevándorlók között“! Ez a régi öreg „akkor menj te cigányok közé!“ felújított változata. A helyzet az, hogy pont azért olyan az álláspontom, amilyen, mert mindkettőt gyakran teszem, és nagy örömmel. Talán nem csak nekem kellene ezt tennem. A tapasztalat ugyanis azt mutatja: az gyűlöl a legkönnyebben, aki fél, és az fél a legjobban, akinek az ismeretlennel kell küzdenie. Úgyhogy nem tudok mást mondani: hallatsszon már végre azoknak a hangja, akik érintettek, és azoké, akik nem csak képeslapokról ismerik a problémákat, amelyeket társadalmunknak kezelni kell.