Kényes egyensúly

A minap közzétett statisztikai adatok szerint augusztusban – a korábbi, mindössze két hónapig tartó árcsökkenés után – ismét meg-ugrottak a fogyasztói árak. Ugyanakkor az utóbbi öt esztendő legmagasabb reálbér-növekedését is ez év második negyedében tapasztalhatta meg a lakosság. ĺgy valószínű, hogy a több mint 7 százalékos bérnövekedésnél jóval mérsékeltebb árdrágulás következményeit különösebben nem érzi a vásárló. Legfeljebb a szeptemberi számla lepheti meg kellemetlenül a telefontulajdonosokat, mert a júliusi árakhoz képest a távközlési díjak augusztusban 12,5 százalékkal emelkedtek. Bár a szlovákiai infláció kétségkívül kezelhető mértékű – és ebben minden jogos bírálat ellenére van szerepe, hogy viszonylag stabilizálódott a gazdaság – , a jövő év elején az ország ismét óhatatlanul szembesül a gáz és villamos energia drágulásával. Igaz, az előrejelzések szerint éppen a reálbérek tartós emelkedésének köszönhetően korántsem lesz olyan sokkhatású, mint a Dzurinda-kormány működése kezdetén kapott „csomag” volt.

Gazdasági alaptétel ugyanakkor, hogy ahol a bérek gyorsabban emelkednek a munkatermelékenységnél, ott baj van a gazdasággal. Magyarán: ha a munkáltató többet tesz az alkalmazott fizetési borítékjába, mint az általa előállított érték, számára valahonnan hiányozni fog ez a pénz. Könnyű kimondani, hogy aki árt mond, az mondjon bért is, ha közben a béremelésnek nincs reális alapja. Többnyire a fejlesztés látja kárát az ilyen gazdálkodásnak, ami végül is a versenyképesség romlásához vezet. Vállalati és országos szinten egyaránt. Márpedig Szlovákia gazdasága korszerűsítésének se lehet más alapja, csak a folyamatos modernizálás. E téren azonban már korántsem olyan rózsás a helyzet, mint arra a reálbérek utóbbi időben tapasztalt növekedéséből, vagy a lakosság ennek köszönhetően is megnövekedett vásárlási kedvéből következtethetnénk. Az utóbbi hónapokban ugyanis szinte stagnálnak a beruházások, jóllehet a fejlődést ezek viszik előre.

Szlovákia kis ország, aminek hátrányai mellett kétségtelenül nagy előnye, hogy gazdasága mindig könnyebben „meglovagolhatja” a környező nagy országokban bekövetkező gazdasági élénkülést. Most Európa-szerte élénkülést várnak. Már nemegyszer tapasztaltuk, hogy ilyen helyzetben milyen lökést adhat az országnak akár egyetlen olyan exportra termelő gyár, mint például a pozsonyi Volkswagen. Ahhoz, azonban, hogy a lakossági életszínvonal emelkedése tartós, ne pedig a választások gyakorisága szerint hullámzó legyen, még sok hasonló gyárra van szükségünk, de rugalmasan reagálni képes középvállalatokra is. Egyelőre nagyon kényes az egyensúly.