Keleten a helyzet változóban – romlik

Legnagyobb szomszédunknál, Ukrajnában mintha megmozdult volna az állóvíz. Viktor Janukovics elnök kegyelemben részesítette Jurij Lucenkót, Julija Timosenko kormányának volt belügyminiszterét. Ugyanakkor a „demokrácia hanyatlása”, azaz ellenzéki politikusok bebörtönzése, a független újságírók, a civil szféra, az ellenzék állandó nyomás alatt tartása, valamint a hatalomtól függő igazságszolgáltatás miatt az EU felfüggesztette a társulási szerződés aláírását Ukrajnával és májusig adott időt Kijevnek. Bennfentesek szerint Janukovics éppen Lucenko szabadon bocsátását ígérte meg a litván államfőnek februári látogatása során. Bár a narancsos forradalom „főparancsnokának” tartják, Lucenko nem az elnök kívánságára került börtönbe. Sokkal inkább belügyminiszterként tett lépései miatt: anno jó pár hónapra leültette Borisz Kolesznikov mostani miniszterelnök-helyettest (donyecki oligarchát), és olyan jól ráijesztett Rinat Ahmetovra, Ukrajna leggazdagabb emberére, hogy az hónapokra elhagyta az országot, illetve rögvest elkezdett adót fizetni. Ezt a szokását megis tartotta.

Timosenko viszont a riválisa volt a 2010-es elnökválasztáson. Bár a felmérések szerint Julija asszony az egyetlen ellenzéki politikus, aki nem tudná megverni Janukovicsot, a régi beidegződések szerint jobb, ha nem „szabadlábatlankodik”. Kijev továbbra sem hajlandó a bíróságok függetlenségét biztosító reformokra. Az ukrán elitnek két egyszerű célja van: hatalma megszilárdítása és az EU-integráció. Mind a kettőt komolyan veszi, csak a kettő kizárja egymást. A hatalom megőrzéséhez Ukrajnában (máshol is) kell a bíróságok politikai kontrollja, de éppen ez kizárja az EU-integráció felpörgetését. A Janukovics-kormány fejezte be sikeresen az EU-val a társulási szerződésről szóló maratoni tárgyalásokat (illetve hajtotta végre a szükséges lépéseket), s most az ukrán hatalom Lucenkón keresztül kompromisszumot ajánl az EU-nak. Nagy kérdés, mire lesz ez elég. Hogy Lucenko kegyelmet kapott, komoly jelzés, viszont egyértelmű, hogy Kijev nem teljesíti a brüsszeli feltételeket. Mivel Ukrajna az egyetlen keleti ország, amellyel az EU-nak sikerülhet a társulási szerződést tető alá hozni, Brüsszel Ukrajna helyett inkább saját magát helyezi nyomás alá a novemberben Vilniusban (Litvánia lesz az EU soros elnöke) sorra kerülő Keleti Partnerség csúcstalálkozója előtt. Eközben a független sajtó által szállított hírek szerint a Janukovics család bevétele pár év alatt utolérte a legtöbb oligarcháét (kivéve a Forbes listáján mintegy 25 milliárd dollárral szereplő Ahmetovét). A család étvágya határtalannak tűnik, részesedése az állami szerződésekből egyre nagyobb, és sokasodnak a magáncégek erőszakos átvételéről szóló hírek is. Mindeközben Janukovics népszerűsége a béka feneke alatt, ám az ellenzéki pártok népszerűsége sem szárnyal. Az ukránok többsége kiábrándultan szemléli a hatalomért folyó küzdelmet. Ezzel együtt sem látszik, hogyan tudná Janukovics megnyerni a 2015-ben sorra kerülő elnökválasztásokat. Persze, ha egyáltalán lesznek. A kijevi parlament ugyanis éppen a múlt héten döntött arról, hogy Kijevnek nem kell választott polgármester, jó a Janukovics által két éve megbízott jelenlegi helytartó. Keleten a helyzet változóban – romlik. A jelen esetben az EU csak akkor írhatná alá a társulási szerződést, ha nem veszi komolyan saját magát. Az ukrán társadalom mély sajnálatára.