Kampánytúszstátus

Elvben ujjonghatnánk, hiszen látszólag egyszerre két kormány is a szlovákiai magyraság fölé tartja óvó, gondoskodó kezét. Az Orbán-kabinet kimunkálta és tavaly kora nyáron elsöprő parlamenti többséggel elfogadtatta a kedvezménytörvényt, amelynek létjogosultságát a neves európai jogászok alkotta Velencei Bizottság – több hasonló jogszabályhoz, például a külföldi szlovákok jogállásáról rendelkező dokumentumhoz hasonlóan – nem vonta kétségbe. Ugyanakkor az eddigi európai kisebbségvédelmi kereteket és gyakorlatot meghaladó rendelkezések ügyében egyezséget ajánlott a szomszédos országokkal. Ekkortájt már üröm keserítette örömünket. Ugyanis a magyar kormány hónapokig valósággal lesajnálta a szomszédos államok érzékenységét, elfogultságát és előítéleteit, s csak az említett testület verdiktjét követően, az országházi döntés után több hónappal ült tárgyalóasztalhoz. És érdemi eszmecserét leginkább Bukaresttel folytatott. Pozsony ellenvetéseit érezhetően lebecsülte. Ami nyilván tovább hergelte a szlovák félt, amely hónapokig egyszerre hangoztatta – változó nyomatékkal – megegyezési szándékát és elvi kifogásait. Az Orbán–Nastase alku után Szlovákia szavakban ugyancsak hajlott az egyezségre. Jaroslav Chlebo január végén több kérdésben szót értett magyar partnerével, Németh Zsolttal. Aztán Pozsonyban járt Rolf Ekéus, az EBESZ főbiztosa, aki kiváló diplomata, de a jelek szerint még nincs olyan empátiája a magyarság sajátos gondjai iránt, mint elődjének, Max van der Stoelnak volt. S erre a pozsonyi külügymisztériumban ráéreztek. Talán emiatt, talán a kormánykoalícióban is erősödő magyarellenes hangulat következményeként Pozsony néhány napja a korábbi egyezséget valósággal felrúgó nyilatkozattervezetet küldött Budapestre. Ezzel a Dzurinda-kabinet legalábbis elodázta a közös politikai nyilatkozat aláírását, egyszersmind teret nyitott Magyarország megleckéztetésének a pozsonyi parlamentben, amivel valósággal gerjesztette az újabb magyarellenes élvezkedéseket és fenyegetéseket. Megfeledkezve arról, hogy alapítványok működtetése, jogi szubjektumok társulása, külföldi támogatások kérvényezése és elfogadása minden demokratikus ország valamennyi polgárának alapvető emberi joga. Kedvezményezettek helyett így vált napjainkban a szlovákiai magyarság ismét céltáblává, sőt tússzá. Ezúttal kampánytússzá, hiszen mindkét országban választások lesznek, s ilyenkor különösképpen keménynek, határozottnak, rettenhetetlenül nemzetinek kell mutatkoznia a kormányoknak. Akkor is, amikor súlyos mulasztásokat követnek el. Most éppen főleg a mi kárunkra.