A Trump-paradoxon

Donald Trump 20 ezer amerikai katona kivonását lengette be az európai NATO-szövetséges országok területéről. Miközben Biden növelte az itt állomásozó erőik létszámát az Ukrajna elleni teljes invázió idején, most Trump ezt már nem tartja aktuálisnak, és a maradék erők itt tartásáért is nagyobb árat kérhet.

Hogy ez Európának jó-e? Nézzük! Ha a kontinens politikai vezetése készen lenne arra, hogy a stratégiai autonómiájába fektessen, és saját véderejét feltornássza, az egy hosszú távon nagyon kedvező trend, hiszen Európa önállóságát erősítené, vagy legalábbis megőrizné a feltörekvő geopolitikai szereplők közt a mozgásterét.

Az átmeneti időszakban, azalatt a nem kevés év alatt, amíg az EU felépítkezik (és ehhez feltétel az is, hogy egymást követő kormányok ezt mind ugyanúgy akarják...), de az USA már kivonja erejének egy (nagyobb) részét, illetve adott esetben a NATO V. cikkelyét Washington kevésbé veszi komolyan, ebben az időablakban rendkívül sérülékeny lesz a kontinens. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az oroszok készletei, pénztartalékai meggyengültek jelentősen az ukránok elleni agresszió két és fél évében.

Az USA számára viszont egy önálló Európa sosem volt az első preferencia. Ezért se tűnik teljesen átgondoltnak Trump lépése. Ha az USA birodalomnak érzi magát, akkor befolyásolhatja „tartományait”, de annak az az ára, hogy a biztonságukat garantálja. Ha utóbbit nem teszi, akkor viszont jogos lesz a birodalmi tartományok részéről, hogy másban is önállóságot keressenek, tehát az gazdasági szinten is szétforgácsolhatja a transzatlanti kapcsolatot.

Ez a kapcsolat, amely még mindig a legerősebb katonai-politikai szövetség e században, mindkét felet erősíti. Ahogy egy házasságban, itt se mindig minden egyszerű, de egyedül még nehezebb lenne a geopolitika jelenlegi színpadán, még az USA-nak is. Ez tehát a Trump-paradoxon: rövid távon kisajtolhat nyereséget a szövetségesek megsarcolásából, de az magát a szövetséget gyengíti hosszú távon.

Ha pedig Európa nem képes a stratégiai autonómiára, akkor ne legyenek kétségeink, a felszalámizók már élezik késeiket, hogy újra felosszák az öreg kontinenst maguk közt, és mindenki vigye, amit tud.