Kampányfelhangok

Ha nem lennék újságíró, akkor április végéig nem kapcsolnám be sem a magyar közszolgálati tévét, sem a rádiót. Az nem bosszant különösképpen, hogy a pártprogramok valószínűleg ámítógéppel készültek, hiszen a kampány mindenhol a nagy ígérgetések időszaka is. Lehangolónak azt tartom, hogy a két médiumból valósággal fröcsögnek a politikusok gyűlölködő szövegei, az udvari újságírók talpnyaló sóderei és a hírszerkesztők gusztustalan manipulációi. Manapság némely magyar politikusok gátlástalanul lehazaárulózzák azt, aki más véleményt merészel hangoztatni, mint ők. A dicstelen sort Tőkés László nyitotta meg, tavaly nyáron a szabaddemokratákat bélyegezte meg ekképpen, amikor azok nem szavazták meg a kedvezménytörvényt. Ma már világos, hogy sértegetés helyett inkább figyelni kellett volna érveikre. Ezt manapság mi, szlovákiai magyarok tudatosítjuk leginkább, hiszen az SZDSZ igazát – miszerint a jogszabály kellő előzetes egyezetés hiányában a szomszédos országokban nacionalista indulatokat gerjeszthet – leginkább mi érezzük. A hazaárulózók sorába azóta Kövér László és egyesek szerint Orbán Viktor is beállt, aki egyébként a minap sokak megdöbbenésére a Vasárnapi Újság című rádióműsorban – mit tesz a hely szelleme! – magyar gazdasági élettérről is beszélt. Nem különb az MSZP kampánya sem, amely ugyanilyen ígérgetős, negatív és olykor szintén gusztustalan. Ennek legújabb bizonyítéka az a kekeckedés, amely a magyar kormányfő bostoni útját követte, holott ilyesmit említeni sem érdemes, hiszen a világ valamennyi miniszterelnöke kormánygépen vagy különrepülőn utazik. A legnagyobb magyar ellenzéki párt a kákán is csomót kereső módszerrel inkább elriasztja a szavazókat. A két magyar közszolgálati média az eldurvuló iszapbirkózásról egyre elfogultabban tájékoztat. Hírműsorai hovatovább kampányolásra hasonlítanak, nem hangzik el olyan ellenzéki vélemény, amelyet azonnal ne cáfolna vagy támadna kormánypárti politikus. Az utolsó szó, a döntőbíró joga hetek óta, szinte kivétel nélkül az övék. A hamis hangok már Brüsszelig is eljutottak, kedden Graham Watson, az Európai Parlament liberális frakcióvezetője felhívta Orbán és Kövér figyelmét, hogy a korteskedéseikben használt egynémely kifejezésük összeegyeztethetetlen az uniós csatlakozás koppenhágai kritériumaival. Aggasztó jelenség az is, hogy akadnak olyan budapesti pártok, amelyek – az eddigi konszenzust felrúgva – határon túli kisebbségi politikusokat is igyekeznek bevonni kampányukba. Legfőbb ideje hát, hogy Mádl Ferenc államfői tekintélyét latba vetve csitítsa az indulatokat. Talán sikerül elérnie, hogy a pártok ne nagyotmondásban, sárdobálásban versengjenek, hanem abban, hogy melyikük kínál életképesebb programot Magyarország szellemi és anyagi gyarapodásához. Ilyen tisztességes kampány nemcsak az anyaországi, hanem az egyetemes magyarság sorskérdéseinek megoldásához is közelebb vihet.