Metszet: Túléli-e a Fico-kabinet a 2025-ös évet?

A MA7 médiacsalád január utolsó csütörtökén szervezte meg Metszet című vitasorozatának aktuális részét. A dunaszerdahelyi Budapest kávézóban havi rendszerességgel Kolek Zsolt, a hetilap vezető szerkesztője kérdez közéleti személyiségeket. Ezúttal Győry Attila író, a Családi Könyvklub vezetője, Králik Róbert tanár, a Piros 7 újságírója, korábban az MKP sajtótitkára, Ravasz Ábel szociológus, miniszteri tanácsadó, egykori romaügyi kormánybiztos, valamint Pomothy László volt gazdasági államtitkár válaszoltak a kérdésekre.

Fókuszban a tüntetések

A beszélgetés elején minden résztvevő reagált a kormányellenes tüntetésekre és azt fejtegették, mennyire van kormányváltó hangulat. Győry Attila, Ravasz Ábel és Pomothy László egyetértettek abban, hogy a tüntetés legitim módja a véleménynyilvánításnak. Ravasz Ábel kifejtette, ha a politikusok folyamatosan kapják a negatív kritikát, az a legtöbbjüket zavarja, mások megtanulták, hogyan ne reagáljanak rá, de mindenképpen növeli a feszültséget a kormányban, ha az emberek tüntetéseket szerveznek. Úgy véli, mostanra sikerült csökkenteni valamennyire a nyomást a koalícióban, a februári parlamenti ülésre biztosított a többség és várhatóan márciusra rendezik soraikat a koalíció tagjai. 

Králik Róbert arról beszélt, hogy ezt a kormányt demokratikus úton választották meg az emberek, így nem az utcán kellene csinálni a politikát, hanem négyévente a szavazófülkékben. Erre reagálva Pomothy László elmondta, hogy maga is részt vett a legutóbbi pozsonyi tüntetésen, végighallgatta a felszólalókat, akik között nem volt olyan személy, aki mögött párt állt volna, de egyetlen ellenzéki politikus vagy párt transzparense sem jelent meg. A rendezvény szerinte arra szolgált, hogy a nép megüzenje a politikusoknak, hogy Szlovákiának meg kell tartani az eddigi, határozottan európai irányultságát. 

A kormányváltásnak véleménye szerint akkor lenne értelme, ha valaki megbízható alternatívát kínálna. Az eddigi Fico-kormányokról az a véleménye, hogy 2006 óta nagyon keveset tettek Szlovákia felzárkóztatása érdekében, fontos időszakokban nem tettek meg olyan lépéseket, amelyekre valóban szükség lett volna. 

Küszöbön a kormányváltás?

Kolek Zsolt következő kérdése az volt, hogy mi vezetett a kormányválsághoz. Králik Róbert ezzel kapcsolatban elmondta, Európa és Szlovákia is választás elé került, egyre inkább blokkosodik. Nem gondolja, hogy a kormány belülről szétfeszíti magát, de ha folytatódnak a tüntetések, akkor külső hatásra széteshet. Mint mondta, nem elhanyagolható tény, hogy a tüntetéseket meg kell szervezni, ami nem kis anyagi ráfordítást jelent. Meggyőződése, hogy a pénzt nem a tüntetők dobták össze, illetve megemlített egy, a CIA által tervezett gyilkosságot Orbán Viktor, Robert Fico, Vladimír Putyin és Donald Trump ellen. 

Győry Attila szerint azzal kezdődött a kormányválság, hogy a Hlas azzal a Smerrel lépett koalícióra, amelytől korábban elfordult, illetve hogy Peter Pellegrini nem maradt a pártja élén, hanem államfőnek állt. Kiemelte, a kereskedelemben sem létezik olyan hangnem, amit Robert Fico megengedett magának Peter Pellegrinivel szemben. 

Ravasz Ábel nem értett egyet abban, hogy Peter Pellegrini államfő áll a kormányválság hátterében. Szerinte a Fico-kormányokra jellemző, hogy jobb módszerekkel, technikákkal kormányoznak, mint például a Matovič-kormány, melynek ideje alatt a bürokratikus struktúra szinte kiürült, alig maradt minisztériumi munkacsoport, amellyel folytatni lehetett volna a munkát. 

Pomothy László ugyancsak úgy vélte, hogy nem Peter Pellegrini áll a kormányválság hátterében, mert alkatilag nem képes erre. Egyetértett Ravasz Ábellel abban is, hogy Robert Fico törvényalkotási módszerei nagyon jók a Matovič-kormányhoz képest, ugyanakkor a 2008-as válságot követő „fantasztikus években” Robert Fico kormánya nem hozott reformokat, az európai uniós támogatásokkal nem tudott mit kezdeni. 

Králik Róbert részben egyetértett azzal, hogy Peter Pellegrini áll a kormányválság mögött, de szerinte nem is neki kell a reflektorfényben lennie, hanem belülről bomlasztják a kormányt. Több csúcspolitikustól, például Andrej Dankótól és Matúš Šutaj Eštoktól származó információkból tudja, hogy Tomáš Drucker az, aki ezt teszi. 

Ravasz Ábel ezzel szemben biztosan állította, hogy Tomáš Drucker oktatásügyi miniszter azon dolgozik, hogy valamit összerakjon, nem azon, hogy szétromboljon. A valami alatt az oktatási reformot értette, amelyet ideális esetben nyolc év alatt lehetne bevezetni. Reagált a korábban felvetett két tömb felé haladó politizálásra is, kifejtve, hogy a polarizálódás nem a nyugalom felé tart, egyre kisebb a centrista tér, amelyben a szlovákiai magyaroknak is meg kellene találniuk a helyüket. Pomothy László egyelőre nem lát az ellenzékben olyan erős személyiséget, aki Robert Fico kihívója lehetne, bár nagyon szívesen látna, ahogy Tomáš Druckert is el tudná képzelni egy párt élén.

A szlovákiai magyarok helyzete

A továbbiakban a szlovákiai magyarok helyzetéről elmélkedtek. Győry Attila abban látná a megoldást a Magyar Szövetség felemelkedésére, hogy a pártnak el kellene mozdulnia a jobboldali iránytól valamelyest balra. Úgy fogalmazott, sziget vagyunk a dzsungelben, ezért kellene összetartani, a párttagoknak a keményvonalas politika helyett befogadóbbnak kellene lenniük, mert azt látni, hogy egymást szétszedik. Pomothy László úgy látja, a Magyar Szövetség tagjai elszámolták magukat, megosztóak lettek, egy oldalra tettek mindent. Felidézte az 1990-es éveket, amikor megalakult az MKP, amelyben szintén nem egy platformhoz tartoztak mindnyájan, mégis volt bennük felelősségérzet az iránt, amit vállaltak. Nem azt keresték, hogy mi az, ami elválasztja őket, hanem a közös nevezőket. A Szövetségben szerinte nagyban szította a problémákat Gyimesi György tevékenysége. 

Ravasz Ábel szerint Gubík László személyiségében megvan az az integrációs potenciál, amelyet ha ki tud használni a párt vezetésére, az nagyon jó dolgokat eredményezhet. Králik Róbert szerint Gubík László a túlélés záloga, a legfontosabb feladata, hogy megtalálja és maga köré gyűjtse azokat az embereket, akik dolgozni akarnak.

Mit kíván a magyar választó

A beszélgetés utolsó kérdése az volt, hogy vajon hogyan lehet megszólítani a magyar szavazókat. Králik Róbert szerint a szívükre kell hatni, a magyarságra, a templomra, az iskolára, a kultúrára, vagyis azokra az értékekre, amelyek összetartják a magyarságot. Mindarra, ami egy liberális és egy konzervatív embernek is fontos. 

Győry Attila szerint nem elég a magyar szívre hatni, az eddig is megvolt. Hangsúlyozta, hogy az itteni emberek járják a világot, beszélnek nyelveket, nem lehet elvárni, hogy még mindig 19. századi magyar érzelmű személyek legyenek, hiszen nyitottak a világra. Ravasz Ábel úgy véli, több pilléren álló pártstruktúrára lenne szükség, hiszen egy csökkenő létszámú, a határértéken lévő, de teljesen diverz demográfiai csoporttól várjuk azt, hogy csodaüzenettel megfogjuk a szavazóit. Pomothy László abban látná a megoldást, ha a magyarok a saját problémáikkal foglalkoznának. Olyan jó pártra és hiteles pártvezetőre van szükség szerinte, aki fel tudja mérni és meg tudja oldani a problémákat, nem a magyarországi mintákat kell átvenni.

A kétórás vitaest utolsó negyedében a nézők kaptak teret a véleményformálásra és kérdésekre. Az ebben a részben kibontakozó, olykor kicsit személyeskedő, régi sérelmeket is emlegető társalgást Kolek Zsolt műsorvezető azzal zárta, hogy szerinte van értelme leülni, kíváncsinak kell lenni a másik véleményére, azt tiszteletben kell tartani, és ha nem is érzi úgy a közönség, hogy mindenben megtalálták a vitapartnerek a metszetet, de voltak ebben az irányban biztató gondolatok.