Kádár távol maradt

A koronát és a koronázási ereklyéket a II. világháború idején, 1944 októberében a budai Várban elásták a koronaőrök. A balul sikerült kiugrási kísérlet után a hatalomra került nyilasok vezetője, Szálasi kiásatta és a koronára tette le esküjét. Az előrenyomuló szovjet csapatok elől a királyi ékszert Veszprémbe, Kőszegre, aztán Velembe szállították, majd 1945. március 27-én a koronaőrök Ausztriába menekítették. A Szent Koronát, a jogart és az országalmát végül május elején a Salzburg melletti Mattsee közelében, egy hordóban, a kardot egy ládában rejtették el. Az őrök miután amerikai fogságba estek, elárulták a rejtekhelyet, ahonnan a tárgyak épségben kerültek elő.

Az Egyesült Államokba szállított kincseket 1945 és 1953 között nyolc különböző helyen őrizte az amerikai hadsereg (a szóbeszéd szerint többen fel is próbálták azokat), ezután a Kentucky állambeli Fort Knox egyik páncéltermében pihentek. Az amerikai vezetés már a hetvenes évek elejétől latolgatta, hogy visszaadja Magyarországnak Szent István koronáját, de ennek feltételei csak az évtized második felére, a Carter-adminisztráció idejére értek meg. 1977-re Magyarország és az Egyesült Államok viszonya jelentősen javult, rendeződtek a kapcsolatokat terhelő problémák, és a washingtoni vezetés úgy ítélte meg, Magyarország végrehajtja a helsinki egyezmény emberi jogokra vonatkozó előírásait is.

Jimmy Carter elnök 1977 végén megszületett döntése nagy vitát váltott ki, ellenezték a kongresszusban és tiltakozott a magyar emigráció egy része is. Végül a Szent Koronát nem az akkori rendszernek, hanem a magyar népnek adta vissza „az amerikai népet” képviselő Cyrus Vance külügyminiszter és azt is kikötötték, hogy a koronaékszereket nyilvánosan állítsák ki. Az MSZMP főtitkára, Kádár János amerikai kérésre távol maradt az eseménytől.

Kádár távolmaradása (távol tartása) a jeles eseménytől találgatásokra alkalmat adó s jelzésértékű volt – írta az eset kapcsán Murányi Gábor a HVG-ben. A korona visszaadásának történetével foglalkozók nem kérdőjelezik meg azt, amit az Egyesült Államok akkori budapesti nagykövete, Philip M. Kaiser 10 évvel ezelőtti nyilatkozataiban meglehetős határozottsággal állított (bár ugyanaz idő tájt publikált memoárjában ennél óvatosabban, inkább csak uta?lásszerűen rögzített). E szerint neki jutott az a hálatlan feladat, hogy közvetítse a magyar kormánynak az amerikai igényt: Kádár ne nehezítse meg jelenlétével Carter helyzetét. E kívánság teljesülését Kaiser szerint diplomáciai sikernek könyvelték el az USA-ban.

Hogy pontosan mi és hogyan történt, s maga Kádár milyen megfontolások alapján döntött úgy, hogy az adott napon neki más, halaszthatatlan elfoglaltsága lesz, a tekintetben egyelőre a Magyar Országos Levéltárban őrzött pártiratok sem igazítanak el. Egy igencsak érdekes hangulatjelentésen kívül ugyanis nem került elő olyan dokumentum, amely ezzel a momentummal foglalkozna.

A Szent Koronát a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el. Az Országgyűlés által 1999. december 21-én elfogadott törvény értelmében 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között (a jogarral és az országalmával együtt) a Parlament kupolacsarnokába került, a nagyközönség itt is folyamatosan megtekintheti. A koronázási palást továbbra is a Nemzeti Múzeumban látható.