Kacsintás jobbszélre

Aki az elmúlt években figyelemmel kísérte Silvio Berlusconi (jelenleg Olaszország miniszterelnöke) megnyilatkozásait, annak figyelmét aligha kerülte el a mértékadó nyugat-európai politikusok (igaz, a diplomácia nyelvén) kifejezésre juttatott rosszalló fejcsóválása. Hogy milyen irányzatra van hitelesítve, arról mindennél többet elárul, hogy kontinensünk átalakulóban levo részén kivénhedt huszárlóként olyan politikacsinálók kezdtek fülelni a Rómából érkezo trombitaszóra, mint a román Funar, az orosz Zsirinovszkij, Csurka, nálunk pedig a Szlovák Nemzeti Párt krémje.

Itália miniszterelnöke néhány napja Németországban fújt rohamra. Hogy éppen ott, az némelyeknek a Mussolini–Hitler–Horthy–Antonescu kvartett együttmuködését juttatja kellemesen bizsergetoen az eszébe. Mások e tény hallatán libaborösen kérdezik: mi az oka, hogy míg Olaszországban legfelsobb szinten realitás az olyan politika gyakorlása, amely a fasizmusra emlékeztet, Németországban a náci eszmékkel rokonszenvezok tartósan a közélet peremvidékére szorulnak. Erosen közrejátszott, hogy Németországban a hitleri tébolyt legyozo hatalmak nagyon keményen felelosségre vonták a náci fokolomposokat, a szövetségesekhez átállt Olaszországban viszont elnézoek voltak a 21 évig uralkodó fasisztákkal szemben. Ez jelzésértéku. Berlusconi idozítve robbantott buzbombát.

A muzulmán terroristák tette foglalkoztatja most a világot, és minden felelos politikus azon munkálkodik, hogy célzottan, ne pedig vaktában induljon meg a terrorizmus elleni küzdelem. Szonyegbombázással, lángszóróval csak a terroristák csapdájába lehet besétálni. Céljuk a muzulmán világ és a zsidó-keresztény kultúrkörhöz tartozó országok világméretu egymásnak uszítása. Azt is bekalkulálták, hogy a terrortámadás hatására muzulmánellenes hisztéria keríti hatalmába az embereket. Ilyen körülmények között szólított fel Berlusconi a „népek kulturális meghódítására”, hangsúlyozva a nyugati kultúra magasabbrenduségét. Volt már ilyen, tudjuk, hogyan végzodött.