Kacsingató trójai faló

Európa szerencsétlenebb térfelén a 20. századi nagy pártszakadásokat mindig is csinnadrattás kiátkozások követték. Hitler a 30-as évek közepén a maga sajátos módján egyetlen éjszaka alatt nagyon megtanította kesztyűbe dudálni pártja másként gondolkodóit. Sztálin úgy exkommunikálta a tőle eltérően gondolkodó baloldaliakat, hogy a szociáldemokratákat nemes egyszerűséggel rosszabbnak minősítette a fasisztáknál. Arról pedig már ne is szóljunk, hogy egészen a közelmúltban milyen jelzők röpködtek a Tátra és a Duna közötti térségben, midőn igazira és még igazibbra szakadt a Szlovák Nemzeti Párt.

Ilyen előzmények után elméletileg még előremutató és jobbulást ígérő esetnek is minősíthetnénk a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) kettészakadását, majd a Gašparovič-párt szó szoros értelmében napok alatti létrejöttét. Már-már gyanús, hogy nem hangzott el egyetlen olyan kifejezés, amelyet akár liliomos lelkű papnövendékek is ne vehetnének ajkukra. De hangsúlyozom, csak elméletileg lehet ez előremutató és jobbulást ígérő. A gyakorlatban más a helyzet, főképp ha értékelésünkbe azokat a mozzanatokat is belekalkuláljuk, amelyeknek a HZDS létrejötte óta eltelt több mint tíz év alatt szem- és fültanúi voltunk. Mečiar politikai életművének két legfontosabb állomása: Szlovákia önállósítása és az állami vagyon jelentős részének átjátszása a mozgalom klientúrája tulajdonába. A csehországi viszonyok utóbbi tíz év alatti alakulása jól mutatja, hogy Csehszlovákia szétverése nélkül a nemzeti tőkeképző réteg HZDS-stílusban való kialakítása nem lett volna megvalósítható. Igaz, Csehországban se maradt teljesen makulátlan a tulajdonviszonyok átalakításának folyamata, ott azonban mégsem oly szégyentelenül privatizáltak, mint Szlovákiában. A privatizálás haszonélvezőinek Mečiarhoz kötődéséről minden messzebblátó közgazdásznak az volt a véleménye, hogy e kötődés egészen addig tart, amíg Szlovákiában a HZDS elnöke lesz a meghatározó politikai tényező. „Az utolsó csepp vérünkig Mečiarért” jelszó lépten-nyomon hangsúlyozása egészen 1998 őszéig töretlen volt. Az azóta eltelt négy év alatt a nagy vagyonok tulajdonosainak zöme tulajdonosként, kapitalistaként kezdett viselkedni. Ennek két-három év alatt az lett egyik látható jele, hogy kiürült a HZDS pártkasszája. Mind az újgazdagok, mind a párt krémjéhez tartozók mentik a menthetőt. Saját zsebükre. Nem csodálkoznék, ha utólag kiderülne, hogy a pártalapító Gašparovičot is Vladimír Mečiar találta ki.

A Demokráciáért Mozgalom (HZD) akár kormánytényező is lehet, és e minőségben sok mindent megtehet, ami révén Mečiarék felé esetleg újból kinyílik az újgazdagok bugyellárisa.