Jött a bal

Hofi Gézának a címben jelzett egyik legendás mondása jutott az eszembe, amikor nyilvánvalóvá vált a csehországi választások végeredménye. A percemberkék kifigurázója Papp Laci balegyenesét egykor politikai dimenzióba emelte, mert ez a megoldás a maga korában sok millió gúzsba kötött személy dühét és reményeit is jelképezte. A cseh polgárok voksai most a politikusokkal és a hatalomgyakorlással kapcsolatban fejeztek ki hasonló indulatokat és elvárásokat. Nyugati szomszédaink, miként tavaly a lengyelek és nemrég minimális különbséggel a magyarországi választók, ugyancsak a baloldalnak szavaztak bizalmat. Sőt: a csehek – először a visegrádi négyek több mint egy évtizedes történetében – nem váltottak kormányt. Politológusok kutatják majd az okokat, hogy Nyugaton, legutóbb Franciaországban miért a jobbközép erők tarolnak, a mi térségünkben pedig miért más a politikai széljárás. Talán a leglényegesebb szempontra éppen a csehországi választások részletes eredményei világítanak rá. Klaus Polgári Demokratikus Pártja (ODS) ugyanis Prágában és a vállalkozók körében ért el kiemelkedő eredményeket. A cseh főváros életszínvonala, beleértve a minimális munkanélküliségi arányt is, jóval magasabb az ország átlagánál. Az ODS-szimpatizánsok között nyilván nem kevés a liberális társadalmi és gazdasági feltételeket óhajtó kis- és középvállalkozó, akik teljesen érthetően a szabad versengésnek, a mindennemű állami beavatkozás megszüntetésének a hívei. Ám ezek a folyamatok csak törvényes úton és a szociális szolidaritás elveit is figyelembe vevő keretek között mehetnek végbe. Mert csak így alakulhat ki olyan társadalmi értékrend és életszínvonal, mint például Franciaországban és a nyugati országokban. Csehországban is érezhető a félelem a csaknem két évszázaddal ezelőtti vadkapitalista módszereknél is kíméletlenebb vadkeleti eszközökkel zajló társadalmi átalakulás miatt. Feltehetően ezért is kaptak annyi szavazatot nosztalgiázó vagy naiv nézeteket valló rétegektől a kommunisták. Velük azonban senki sem óhajt koalíciós alkuba bocsátkozni. Mindenképpen jelzésértékű, hogy a bérből és fizetésből élő alkalmazottak többsége Špidláékat támogatta, és a legtöbben a szocdemekre szavaztak, akiknek most az a történelmi feladat jutott, hogy tudáson és tisztességen alapuló társadalmi légkört teremtve vezessék be az országot az Európai Unióba. Csak így lehet minél több nyertese a rendszerváltásnak. Szlovákiában – a három visegrádi szomszédhoz képest alacsonyabb bérek, a szűnni nem akaró harácsolások és az aggasztó szociális gondok miatt – borús szeptember elé nézünk, mert itt aligha jöhet a szociáldemokrata értékrendet megtestesítő bal. Ugyanis ilyen politikai erő legfeljebb csak formálódik Szlovákiában. A szlovák jobbközép pedig egyre bőszebben egymás lejáratásával foglalatoskodik. Igaz, itt is bokszoló készülődik vissza. Ám róla sokan tudják külföldön és idehaza, hogy övön alul üt, és képtelen igazodni az európai játékszabályokhoz. Emiatt ősszel akár rászámolhatnak, s vele együtt sajnos, Szlovákiára is. Ahol ebben az esetben jobb sorsra érdemes magyar és nem magyar tisztességes emberek lesznek újra a nagy vesztesek.