Jó pontok, szempontok

Gyorsan és zavaró körülmények nélkül született meg a négypárti koalíciós szerződés, s ezzel együtt valójában az új kabinet is. S habár a dokumentum végleges szövegét – főleg a részleteket és az úgynevezett kényes kérdések megoldásának a módját – csak holnap ismerjük meg, a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának egyhangúlag meghozott határozata és a vezető politikusok jelzésértékű nyilatkozatai alapján leszögezhetjük: az MKP tárgyalóküldöttsége eredményes munkát végzett. Lesz a parlamentben magyar alelnöke és legalább két bizottsági elnöke a Magyar Koalíció Pártjának, amelynek jelöltjei a kabinetben három, számunkra különösen fontos tárca élére kerülnek. Ugyanilyen lényeges tényező az egyetlen kormányalelnöki tisztség, továbbá a hat államtitkári poszt megszerzése is. Egyetérthetünk Bugár Bélával, aki szerint a kormányprogram vázlata szintén jó kompromisszumnak minősíthető. Ugyanis az egyezség két lényeges áttörést helyez kilátásba: a magyar egyetem létrehozását és a gazdátlan földek ügyének rendezését. Az előbbi sorsdöntő értelmiségünk és szellemi gyarapodásunk szempontjából. Egyszersmind megfelelő válasz lehet a tudásközpontú, informatikai civilizációnk kihívásaira. S ha pedig a csaknem félmillió hektárnyi gazdátlan föld legkésőbb négy éven belül az önkormányzatok tulajdonába, onnan pedig rátermett személyek kezelésébe kerül, akkor az alapjaiban megváltozott jogi állapot településeket, családi és más típusú gazdaságokat virágoztathat fel. E tények ismeretében bölcs döntés volt lemondani a választási eredmények és a szokásjog alapján mindenképpen a magyar pártot megillető házelnöki posztról. Ugyancsak helyénvalónak tartom, hogy az MKP a Beneš-dekrétumok ügyében sem feszítette túl a húrt: nem mondott le a kollektív bűnösség alapján elkövetett jogsérelmek orvoslásának szorgalmazásáról, ugyanakkor tudomásul vette, hogy leendő koalíciós partnereiben nincs politikai akarat még a nyilvánvaló törvénytelenségek következményeinek mérsékléséhez sem. A sikeres politikai alku után nehéz négy esztendő következik az új törvényhozás és a kabinet, de a magyar tisztségviselők számára is. Miklós László szakmai tekintélye egyértelmű, ezért főleg a két új magyar tárcavezető ténykedését figyelik majd árgus szemekkel a szlovák szakemberek és az újságírók. Nagy reményekkel pedig azok, akiknek a bizalmából elfoglalhatták a miniszteri bársonyszékeket. Nem lesznek könnyű helyzetben az MKP létszámban, ezáltal a politikai súlyukban megerősödött parlamenti képviselői sem, akik nyilvánvalóan gyakran szembesülnek majd főleg a magyar egyetem és a gazdátlan földek ügyével összefüggő fondorlatos megnyilvánulásokkal. Igaza volt annak a hazai magyar személyiségnek, aki a szombati tanácskozás után azt hangoztatta, hogy az elkövetkező négy esztendőben jó munkával akár a következő választási ciklus jó szereplését is meg lehet alapozni. Ám rontani, bukni is nagyot lehet. Az utóbbi kockázatot parlamentben, kormányban egyaránt elsősorban úgy lehet lényegesen csökkenteni, ha a politikusaink az eddiginél sokkal jobban támaszkodnak hazai szellemi műhelyeink és más szakértőink szellemi kapacitására.