Játszadozás a számokkal

Nincs ebben az országban semmire pénz, konstatálhatjuk a nap minden órájában. Sem az egészségügyre, sem az oktatásra, sem az új nemzeti színházra, sem egyébre. Ebből logikusan adódik, hogy a szlovákiai gazdák támogatására sem. Körülbelül erről szól a kilátástalan vita, melyet az MKP és mezőgazdasági minisztere folytat a kormánykoalíció többi tagjával, akiknek az álláspontját természetesen Ivan Mikloš pénzügyminiszter képviseli. Nem állítom, hogy a pénzügyminiszter nem tud számolni, ellenben vaskos demagógia azt állítani, hogy a szlovákiai gazdáknak nyújtandó közvetlen kifizetések felülmúlják a környező országokét. Legalábbis az idei támogatásokhoz viszonyítva, állítja Mikloš. És itt van a kutya elásva: a viszonyszámok és a valós számok közti ellentétben.

Az Európai Unióhoz csatlakozó országok parasztjai akkor kapták az első döfést, amikor kiderült, az EU-s mezőgazdasági támogatásnak csak a negyedét fogják kapni. Ezt sikerült a fe-lére feltornászni, azzal, hogy a nemzeti költségvetések 55 százalékig kiegészíthetik a támogatást. Ez magában is azt jelenti, hogy jövőre az uniós tagországok termelőihez képest az új tagországok sánta futása kezdődik, ezen belül a szlovákiai gazdák kapják a legrosszabb starthelyet. A dolog úgy fog kinézni, akár a Forma–1-ben: az 1-estől a 12-es pályáig a jelenlegi tagok, mögöttük, a 12-estől a 22-es pályáig a szépreményű újak indulnak. Ezen belül Szlovákiának (pontosabban a szlovákiai gazdáknak) a 22-es pálya jut. Ez az előkelő hely is csak azért, mert nincs 23 induló. Igaz, nem azért, mert gyengén futottak a selejtezőben, és ezt érdemlik meg, hanem azért, mert saját kormányuk azt állítja, hogy ez így jó nekik.

Miközben mindenki tudja, még Mikloš és csapata is, hogy a paradicsom Kasztíliában és Burgenlandban éppúgy paradicsom, akár a Csallóközben, hogy a krumpli a Visztula mentén is krumpli marad, csakúgy, mint Liptóban vagy Gömörben. A különbség „mindössze” annyi, hogy az egész, unión belüli, az Albiontól a Duklai-hágóig zajló versenyben a szlovákiai gazdák lesznek a legrosszabb helyzetben. A szlovákiai médiumok eközben csak arról tájékoztatnak, hogy az MKP makacsul köti az ebet a karóhoz. Pedig ez a „jótétemény” az északi juhtenyésztőket ugyanúgy fogja érinteni, mint az erdőháti káposztatermelőket. Hogy kinek lesz igaza, egy év múlva kiderül. Igaz, akkor már késő lesz levonni a konklúziót.

Ugyanakkor ne legyenek illúzióink, hogy az MKP nem szavazza meg a jövő évi költségvetést.

A zsaroláshoz adott az érv: ha az MKP nemmel szavaz, költségvetési provizórium lesz, ami azt jelenti, hogy a gazdák 6 milliárdtól esnek el. Ez ám a logika!