Itt mindenki Černák?

Száz napja lesz, hogy megkezdte működését az új kormány. Elképzelhető, hogy a miniszterek némi gyomorremegéssel készültek a sajtónak szánt nyilatkozatok megfogalmazására. A hangulatjavító intézkedések száma szinte nulla, a lehangoltságot gerjesztőké annál tekintélyesebb. Elképzelhető, hogy a 100 nap eredményeiről maga a kormányfő is fogalmazgatta a közvélemény-csinálóknak szánt szózatát. A pozitívumok között bizonyára elsőként szerepelt a koalíció szilárdságának kedvező jelenségként való konstatálása.

Nos, úgyszólván a századik nap előestéjén Pavol Rusko akkora kőtömböt dobott a kormányzás eddig békés állóvizébe, hogy a gyomorremegéstől gyötört miniszterek fellélegezhettek; a koalícióból való távozással fenyegető Pavol Rusko nyilatkozatai teljesen más irányba terelték a sajtó szerkesztőinek érdeklődését. Az egészségügyi miniszternek a botrány kirobbanása óta nem azon kell törnie a fejét, hogy miként minősítse kedvező fejleménynek pl. a kórházi kezelés ingyenességének megszüntetését. A népjóléti minisztertől is kevesebbszer kérdik meg, mi lesz a következménye a szociális segély felére csökkentésének. A belpolitikai hírpiacot a legközelebbi két-három hétben az ANO-elnök lehallgatásának megzenésítése dominálja, a kommentárok pedig arról szólnak, hogy a titkosszolgálatok működésében szerepük van-e még a pártállami, netán a mečiari struktúráknak. Számos publicisztikában majd arról tárnak fel bizalmas adatokat, hogy melyik koalíciós párt milyen trükkökkel tudott pozíciót kiépíteni a bűnüldözésben, netán a titkosszolgálatoknál.

A kormányzás századik napján Mikuláš Dzurinda aligha lesz boldog, amikor a koalíciós egység állapotáról kell a közvélemény-formálók előtt szót ejtenie.

Illene, hogy legalább sejtéseim legyenek arról, miért éppen most robbant ki ez a botrány. Talán azért, hogy Rusko a koalícióból való kilépés emlegetésével növelje pártja „árfolyamát”? Vagy azzal függ össze, hogy a négy pártból kettő már lóhalálában bemutatta elnökjelöltjét? Gazdasági pozíció elfoglalásának szorgalmazása van a háttérben? Tucatnyi ilyen kérdést lehetne feltenni akár a legtájékozottabb miniszternek, politikai elemzőnek is, vagy éppen a SIS főnökének. Ahány miniszter, ahány elemző, ahány vájtfülű titkosszolgálati főtiszt, annyi különböző válasz ugyanarra a kérdésre. Megannyi pártos, tehát hazabeszélő válasz.

De ami még ennél is rosszabb: a bűnüldözési igazságkeresés pártszempontokhoz igazítása már az egyszerű emberek körében is hódít. A botrány kirobbanása óta az internetről lehívtam néhány tucat elektronikus úton továbbított véleményt. Ezek alapján nem arról értesülhettem, hogy a hozzászólók az igazság kiderítését áhítják, hanem hogy a véleménynyilvánítók közül ki melyik pártnak drukkol. Ilyen viszonyok között nem csoda, hogy Szlovákiában lassan mindenki Černáknak nézi a más párthoz tartozót.

Jelzésértékű, hogy a titkosszolgálat Černákot, a maffiavezért összetévesztette Černákkal, az egykori miniszterrel.