Isten, szex, munkakeresés

"Gyönyörű csillagos éjszakánk lesz itt együtt" - búgja a konferanszié. Ijedtség az arcokon, nem akarunk itt éjszakázni, bevásárlóközpont terasza, induló vonatok, MÁV-szignál percenként, szuperlatívuszok, állítólagos fiatal tehetség.



Nem a föld dübörgött, csak bemutatták Tristan Schwartz A genovai méregkeverő című könyvét.
Egyet a sok közül, mert hálistennek újabban felpörgött a könyvkadás az elektronikus média hirtelen térhódítására adott válaszként. Ezzel viszont együtt jár egy új jelenség, az úgynevezett könyvbemutató. Mert a baj nem jár egyedül. Az ilyen események arra jók, hogy rajtuk keresztül próbálják meg audiovizuális ötletekben és baromságokban felülmúlni egymást az igyekvő kiadók.

A genovai méregkeverő könyvbemutatójára Fidesz Filip eljött, hát másoknak is ott a helyük: Marton András, a KFT is dobosa is arra kóválygott, sőt, az extravagáns Kenguru is feltűnt, de ő hamar odébbállt, csak átutazóban volt, vagy nagyon hamar megunta a dolgot. Mindkét változat elképzelhető. Ágnes Vanilla, aki a hátsó borítón áradozik a könyvről, progresszív táncshowt ígér. Ez mind semmi, mert volt egy olyan időszak, amikor minden verseskötetet asztalon vonagló hastáncossal mutattak be.

Színpadra lép a mű szerzője, Tristan Schwartz, szegénynek nem tudni, mi az eredeti neve, de ennél az újnál biztosan jobb. 22 éves, ez az első könyve és el se hiszi, hogy ez mind, csak miatta. Kellemesen barna, tényleg fiatal és szakács volt egykoron; ennél többet nem tudunk meg róla. Amikor elhangzik, hogy már készül a harmadik könyve, egy emberként sóhajt fel a közönség. Sztár születik.
Aztán egyszercsak megjelenik egy izmos, nagydarab fószer egy "Merlini staff" feliratú pólóban, mert itt még szabadulóművész is lesz.

Aki könyvbemutatót keres ezen a nyáron az talál. Igaz az is, aki nem. Még egészen a kánikula elején mutatta be a fent meg nem nevezett Édesvíz Kiadó vezetőjének egy alternatív kiadója Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut! című, népszerűsítő, feminista ponyvaregényét. Úgy mondják a magyar Bridget Jones naplója.

A Duna parton, az egykori Goliból újra épített elegáns Rozmaring étteremben volt a hajcihő, ahol a kaja hibátlan. De a puccparádé sem volt semmi. Egy Terézanya jelmezből orientalista tangába vedlett sztiptíztáncosnő jelentette a műsor fénypontját. Ehhez képest az újságírónők, középsztárok és színésznők szolidaritási beszélgetése is pislákoló tőzegtűznek hatott. A színpadon ülők egy a kiadó, és egy barátnő által vezényelt feltárhatatlan értelmű beszélgetés után csak bambán meredtek maguk elé, pedig Bombera Kriszta még a WTC-t is látta leomlani.

De ezt is lehet fokozni azzal a bejelentéssel, hogy a könyv írója azóta hálistennek bepasizott. Nagy taps közepette bemutatják a szerencsés flótást, aki kissé elpirul és szemmel láthatólag azon gondolkozik, hogy alapítja majd meg a Vissza a középkorba a nők elnyomására! pártot.
Bridget Jones, Teréz anya, és a jelenlévők közösen forognak virtuális kriptájukban, szó bennszakad, lehellet megszegik. Aztán gyors görcsoldás, pezsgő, csevegés.

A "csak a szépre emlékezem" polgári engedetlenségi mozgalom jegyében elvegyülnek a szereplők a köznéppel és intim beszélgetéseket folytatnak. A szerző például az első szerelmével unikumozik, mert a magányos harmincas imidzséhez persze az alkohol is hozzátartozik.

Ugorjunk a közelmúltra! Szenzációnak harangozta be az Ulpius ház Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete című regényét. A könyvről tudni kell, hogy tulajdonképpen egy igen kemény művészettörténeti értékű eszmefuttatás a "baszásról", ahogy a szerző a közösülést a leggyakrabban nevezi. A hírverés ellenére nem egy bulvármű, hanem egy igen alapos agymosás annak, akinek még lettek volna illúziói a szexről. Persze nevezhetjük új perspektívának is, ahogy a képzőművészek is minduntalan új szempontok szerint ábrázolják a teret.
Nos, ez a könyv kihívta maga ellen a sorsot. Témája miatt ugyanis kézenfekvő egy magyar kiadónak, hogy sztriptizbárban kezdje meg a pályafutását.

Szegény Catherine, a párizsi Art Press szexfüggő ex-főszerkesztője és kritikusa. Bizonyára már az elején megmondta volna, hogy az ő írásait bizony kissé félreértelmezték, és az is jobb lett volna, ha egy üres kiállítócsarnokban zajlik a könyvről való diskurzus. (Elképzeltünk még roncstelepet, tűzfal tövét és kihalt, éjszakai bevásárlóközpontot, Vérmezőt, hogy tisztelegjünk a szerző előtt.)

Albert Györgyi mindent elvállal, tehát ő vezette ezt a beszélgetést az asztalon táncoló lányok és a zuhanyozó show közepette. Az is lehet, hogy a fordító és a derékig kigombolt ruhában megjelent idősödő, ám élénk filozófusnő gondolatai érdekesek voltak, de a dolog jellegéből következően sokan jelentek meg, és azok mind beszélgettek, úgyhogy keveset lehetett hallani abból, ami a színpadon zajlott. Egy-két poén a fallikus szimbólumokról, meg arról, hogy a magyar nyelvben nincs elég finomság a párzás kifejezésére, azért elért a fülünkig.

Aztán kapásból összegyűjtöttünk vagy száz fordulatot, amelyek egészen érzékletesen fejezik ki két anyaszült meztelen ember lehetséges interakcióinak milyenségét, valamint megállapítottuk, hogy manapság nincs könyvbemutató tüzijáték, illetve erotika nélkül.
Majd hazatértünk és várjuk a további könyvbemutatási értesítőket, meg persze a tiszteletpéldányokat, mert olvasni azért nagyon szeretünk.