Ismétlés esélyes nélkül?

A jelek arra mutatnak, hogy a legnagyobb eséllyel az 58 éves volt szociáldemokrata pártelnök-kormány-fő, Miloš Zeman pályázik Václav Havel február 2-án megüresedő államfői bársonyszékére. A 61 éves Václav Klaus egykori kormányfő, polgári demokrata pártelnök helyzete valamivel gyengébbnek látszik, a 73 éves szenátor asszony, Jaroslava Moserová pedig jelentősen le van maradva a rendszerváltás utáni cseh politika két meghatározó személyisége és nagyja mögött. A látszat – mint tudjuk – sokszor csal, s ha ehhez hozzátesszük a cseh államfő-választási rendszer specifikumait is, azonnal rájövünk, hogy a holnapi küzdelem, amelynek színhelye a hagyományoknak megfelelően ismét a prágai vár, ott is a Spanyol Terem lesz, mégis igen nyitott, sőt majdnem háromesélyes.

Elsősorban azt kell tudatosítani, hogy a cseh államfőt a parlament két háza választja meg együttes ülésen, s az egyik jelöltnek sincs egyértelmű többségi támogatása a két kamarában. Nem szabad feledni azt sem, hogy a 2. fordulóba a képviselőházban és a szenátusban legjobban szereplő jelölt jut. A 200 tagú képviselőházban nyilván az fog dönteni, hogy melyik jelöltet fogja támogatni a 41 tagú kommunista frakció. Ebben a házban Moserovának semmi esélye sincsen. A szenátusban viszont kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, s megtörténhet, hogy Moserová kapja a legnagyobb támogatást, s ezzel a „titánok” egyikét kiüti a további játszmából. Bár ez elég nagy meglepetés lenne, de az adott erőviszonyok között nyugodtan megtörténhet. A 2. vagy a 3. fordulóban a megfigyelők szerint már Moserovának nincs esélye. A nagy kérdés az, hogy a 3. fordulóban megkapja-e bármelyik jelölt a végső győzelemhez szükséges többséget. Nem kevesen vannak, akik azt állítják, hogy nem, s az államfőválasztás ezúttal is sikertelen lesz. Mindezek persze találgatások, mert az, hogy ki kire fog szavazni, lényegében a kulisszák mögött dől el, tehát egyfajta kupeckedés eredménye. Ez a választási rendszerből adódik. Ugyanakkor semmiféle megállapodásnál sem lehet biztosra menni, mert a szavazás várhatóan ismét titkos lesz – erről az ülés elején döntenek mindig a honatyák, s utólag nem lehet kideríteni, hogy ki kit támogatott. Mivel a politikai erők – a Klaust támogató Polgári Demokratikus Párt kivételével – belül is megosztottak, s a kulisszák mögötti megegyezések természetesen nem nyilvánosak, csak sejteni lehet, hogy az egyes jelöltek mit is ígértek támogatásuk ellenében. Zeman biztosan számolhat a szociáldemokrata képviselők és szenátorok többségének a szavazatával. Klaust a Polgári Demokratikus Párt összes honatyája támogatja ugyan, de ők kevesebben vannak, mint a szociáldemokraták. Moserová csak a függetlenek és a kis pártok embereinek egy részénél mehet biztosra. Nyilván nem véletlen, hogy Zeman külön tárgyalt Miroslav Grebeníček kommunista pártelnökkel, s ellátogat a kommunisták frakciójába is. Klaus szintén tárgyal, s mindketten egybehangzóan jelzik, hogy megválasztásuk esetén ők a többi párttal teljesen egyenrangú partnernek vennék a kommunistákat, s bizonyos magas állami hivatalok kommunista kézbe adása sem idegen tőlük. Ez teljesen más hozzáállás, mint amilyenben a kommunistáknak a tízéves Havel-korszakban volt részük. A kommunisták nyilvánosan azt hangoztatják, hogy számukra mindkét jelölt elfogadható. Nem titkolják ugyan, hogy Zeman közelebb áll szívükhöz, de azt sem, hogy támogatásuknak ára van. S hogy végül is ki ad többet, vagy tud többet adni, az a kulisszák mögötti tárgyalásokon dől el, amibe nem igen van beleszólása a kisembereknek. S ez az, ami nem nagyon tetszik a cseh választópolgároknak. Felmérések szerint döntő többségük támogatja az eddigi államfő-választási rendszer megváltoztatását, s a közvetlen választás bevezetését. Ez nyilván demokratikusabb módszer, mert lehetetlen lenne a kulisszák mögött megegyezni, ehelyett az állampolgárokat kellene meggyőzni. Bár természetesen itt is lehet tévedni, s rossz elnököt választani, de az emberek csak magukat okolhatnák, hogy ismét bedőltek valakinek. Ugyanakkor egy, közvetlenül a lakosság által megválasztott államfőnek egészen más lenne a legitimitása, mint annak, aki a pártok megegyezése alapján kerül az ősrégi Hradzsinba. Jegyezzük meg, hogy a cseh királyok székhelyén eddig kilenc csehszlovák és egy cseh köztársasági elnök dolgozott. Az utolsó csehszlovák, majd az első cseh elnök Václav Havel volt. Utódja a Hradzsin tizedik elnöke lesz. A lakosságnak az államfőjelöltek lényegében mindhárman azt ígérik, hogy közelebb kívánnak kerülni a „néphez”, gyakrabban szeretnének találkozni az egyszerű polgárokkal, ritkábban és megfontoltabban osztogatnák a kegyelmet, stb.

Ha a megismételt cseh államfőválasztás is sikertelen lesz – amit kizárni nem lehet –, nagyon valószínű, hogy megváltozik a cseh elnökválasztási rendszer, s Csehország néhány hónapig, esetleg akár őszig is, államfő nélkül marad, hogy legyen elég idő megváltoztatni az alkotmányt, előkészíteni a közvetlen választást, hogy aztán a lakosság döntsön ebben az ügyben. Az eddigi felmérések azt mutatták, hogy a közvetlen államfőválasztáson a számba vett jelöltek közül Klaus támogatottsága a legnagyobb. A parlamenti rendszerben és a jelen helyzetben viszont Zeman a mérsékelt esélyes. Ahogy az előbbiekből is kitűnik, ennek ellenére semmi sincs még lefutva, s minden változat lehetséges.