Ismét pártos bűnüldözés

A 15 éve összeomlott rezsim bűnlajstromának legsúlyosabb tételei közé tartozott, hogy a jogszolgáltatásban a párt vezető szerepéről szóló alkotmányos elv érvényesülése következtében még elméletben sem valósult meg az állampolgárok törvény előtti egyenlősége. Emlékszem, valamikor 1990 kora tavaszán egy kormányülés után megtapsoltuk az igazságügy-miniszter mondatát: „Mostantól kezdve itt egyetlen diktatúra uralkodik, a törvények diktatúrája”.

Ma, a rendszerváltás 15. évfordulója előestéjén mindez egy nem éppen épületes jelenség okán jutott eszembe. A kormánykoalícióban a múlt héten egyre nyíltabbá vált egy, már huzamos ideje lappangó botrány. Az ország irányítására szövetkezett pártok azzal vádolják a KDH irányításával működő igazságügyi és a belügyi tárcát, hogy politikailag hazabeszélve irányítja a bűnüldözést és a jogszolgáltatást. Nyilván mind a négy kormánypárt tisztában van a pikáns ügy eszkalációjának veszélyeivel, így eddig csak homályos vagy kevésbé homályos utalgatásokra szorítkozott. A KDH-miniszterek címére elhangzott legkonkrétabb szemrehányás az volt, hogy az SDKÚ vezetői nem értik, hogy Pavol Bielik récsei polgármesterrel ellentétben miért tartóztatták le Eugen Čuňo kassai alpolgármestert, noha mindkettőjüket ugyanazzal, megvesztegethetőséggel vádolják. Nem volna veszélyben a törvényesség, ha a politikusok abban versengenének, hogy közülük melyik követeli erélyesebben a rendőrség, az ügyészségek és a bíróságok által alkalmazott mérce pártsemlegességét. Nem ez történik. Azt vetik a KDH irányításával működő tárcák minisztereinek a szemére, hogy „érzékeny ügyeket” visznek reflektorfénybe. Ebből csak arra lehet következtetni, hogy gyanítják, a bűnüldözés és a jogszolgáltatás pártérdekekhez igazodva történik. A kormánypártok érthetően figyelik egymás viselt dolgait. Ezeket nyilvántartják és „jegelik”, hogy adott pillanatban érvelhessenek velük. A tisztességes rendőr, az elfogulatlan ügyész és bíró, illetve az ügyeket „jegelő” politikus között „csak” annyi a különbség, hogy az előbbi kettő ha törvénysértésre bukkan, haladéktalanul cselekszik, míg a politikus itt is taktikázik, és igyekszik szolgálatába állítani a rendőrt, az ügyészt, a bírót. Ez az út a jogtiprás legmélyebb bugyraiba vezet.

Naiv politikus az, amelyik azt gondolja, hogy az egyszerű állampolgár most majd könnycseppet hullat, merthogy a KDH-s igazságügy-miniszter és belügyminiszter pártja érdekeinek megfelelően indít vagy nem indít eljárást egy-egy súlyos gazdasági bűncselekmény ügyében. Hogy a KDH szempontjai szerint jelöli ki a Speciális Bíróság elé utalandó ügyeket, és ebből mindenkinek súlyos hátránya származik, aki nem a szlovák kereszténydemokráciában érdekelt. Az egyszerű állampolgár abban bízik, hogy egyszer majd valóban kialakul egy olyan „diktatúra”, amelyben kizárólag a mindenkire egyformán vonatkozó törvény uralkodik.