Irak árnyéka vetődik Szíriára

MTI-HÁTTÉR

Fegyverzetellenőrök a terepen, aktív hírszerzési háttérmunka, tagadó diktátor és éjféli telefonhívások a szövetségesek keresése jegyében – mintha az idő kerekét visszapörgették volna 2003-ig. Azt, hogy közben tíz év telt el, csak a szereplőgárda változása mutatja. Az amerikai elnök szerepét George W. Bush helyett Barack Obama játssza, a brit miniszterelnök Tony Blair helyett David Cameron, az ellenség pedig Szaddám Huszein iraki diktátor helyett Bassár el-Aszad szíriai elnök.

Ugyanakkor hiányzik az erőteljes tiltakozás a beavatkozás ellen. London utcáit akkor, egy szürke februári reggelen körülbelül egymillióan lepték el, hogy felemeljék szavukat a készülődő iraki háború ellen.

Az emberekben az eseményekkel párhuzamosan nőtt a kiábrándultság érzése. Az iraki háború miatt három brit kormánytag mondott le, a fegyverzetellenőrök pedig nem tudták hitelesen bizonyítani a casus bellit, azt, hogy Szaddám tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, az ezek utáni kutatást az amerikaiak végül 2005-ben feladták.

Az európai országoktól eltérően az Egyesült Államokban az inváziót nem előzték meg tömegdemonstrációk – mutatott rá James Traub, a Foreign Policy című amerikai külpolitikai folyóirat munkatársa. Annak ellenére, hogy többen voltak, akik rossz ötletnek tartották az iraki beavatkozást, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után ők is úgy vélték, hogy a tiltakozás hazafiatlan cselekedet lenne. A jelenlegi helyzetben a hallgatást inkább a feleslegesség keserű érzése indokolja – tette hozzá Traub.

Az amerikai és a brit közvéleményt erőteljesen befolyásolja Irak emléke, és a háború haszontalanságának érzése. Egy brit felmérés szerint a szigetországiaknak mindössze 2 százaléka, míg az amerikaiaknak pusztán 8 százaléka tekinti sikeresnek az iraki háborút. Ez részben megmagyarázza, miért ellenzi a szíriai hadműveleteket a britek többsége és az amerikaiak csaknem fele.

A britek még mindig magukon viselik az iraki háború hegeit – mutatott rá Toby Dodge, egy londoni kutatóintézet Irak-szakértője. „Arra emlékeznek, hogy koholt vádak alapján háborúba küldték őket, és ezután még csak jobb hely sem lett Irakból, tehát miért kellene ennek újra megtörténnie” – folytatta Dodge. Ez az „iraki másnaposság” táplálja a szkepticizmust a nép körében. A kétkedőket magas rangú politikusok próbálják meggyőzni, hogy ez most valami más. „Irakot nem lehet összehasonlítani Szíriával” – hangsúlyozta William Hague külügyminiszter is. „Itt emberiesség elleni bűncselekményt követtek el, és ezt nem lehet vitatni.”

Érthető, hogy a politikusok nem akarják felhívni a figyelmet a hasonlóságokra, de szinte lehetetlen nem észrevenni a retorikai párhuzamokat – magyarázta David Kay, aki lemondott, miután az általa vezetett csoport nem talált tömegpusztító fegyvereket Irakban. „Én Irak árnyékát látom az eseményeken, de nagyon meglepett, hogy az Obama-kormányzatnak csak néhány tagja látja ugyanezt” – folytatta Kay. „Azt mondják, van bizonyítékunk, hiszen lehallgattuk a beszélgetéseiket. De ha visszaemlékszünk, mit is mondott Colin Powell akkori amerikai külügyminiszter az ENSZ BT előtt, hát akkor is azt hittük, hogy vannak bizonyítékaink.”