Tegnap a közúton közlekedők kényszerűségből izgalmas túlélési gyakorlaton vettek részt. Volt, aki felnyomakodott a zsúfolt buszra, volt, aki saját gépkocsijába vagy ismerőséébe ült, olyan is akadt, aki inkább szabadságot vett ki, sőt az is előfordult, hogy valaki a munkahelyén aludt.
Illusztrációs példa
Tegnap a közúton közlekedők kényszerűségből izgalmas túlélési gyakorlaton vettek részt. Volt, aki felnyomakodott a zsúfolt buszra, volt, aki saját gépkocsijába vagy ismerőséébe ült, olyan is akadt, aki inkább szabadságot vett ki, sőt az is előfordult, hogy valaki a munkahelyén aludt. Az 1989 után kissé háttérbe szoruló túlélési ösztöneinket azért kellett újra leporolnunk, mert a Szlovák Autóbusz-közlekedési Vállalat járatritkítással tiltakozott a pénzhiány miatt. A szombati menetrend szerint indította buszait, azaz a tömegközlekedési eszközök kétharmadát egy napra kivonták a forgalomból. Az autóbusz-közlekedési vállalat a tegnapi tiltakozó akciójával, úgymond, illusztrációs példán mutatta be, milyen lehet a közúti tömegközlekedés abban az esetben, ha a cégek nem kapják meg a nekik járó pénzt. Csak az év első 9 hónapjában az állam és a nyolc megyei önkormányzat 323 millió korona adósságot halmozott fel a 17 busztársasággal szemben, és jövőre is csupán 1 milliárd koronát különítenek el erre a célra, ami a kiadások mindössze 70 százalékát fedezi. Vagyis az érintett cégek nem egy átmeneti pénzínség, pillanatnyi pénzzavar miatt tiltakoztak előbb dudálással, majd tegnap járatritkítással, hanem az adóssághegyet felhalmozó jelenlegi finanszírozási rendszer ellen. Stílszerűen a bársonyos forradalom évfordulója tájékán a vállalatok a maguk területén is rendszerváltást szeretnének. Az ingázók millióit rendkívül kedvezőtlenül érintő tegnapi közlekedési gubanc fő résztvevői egymásra mutogatnak. A közlekedési vállalatok szerint annak dacára, hogy részben magántársaságok, az állam jóvoltából szociális funkciókat (diákbérlet, nyugdíjasok kedvezményes utaztatása) is be kell tölteniük, ám ezért nem kapják meg a nekik járó dotációt. Az állam szerint a megyei és helyi önkormányzatoknak kell eldönteniük, mennyi járatra van szükségük, és azt kellene finanszírozniuk. Az önkormányzatok viszont azzal érvelnek, az állam a feladatkörök átruházása terén leállt a félúton. Végezetül az autóbusz-közlekedési vállalatok szemére vethető, hogy tudták, milyen feltételek mellett kell működniük, tehát miért nem lettek rugalmasabbak, mint az egyéb magán-személyfuvarozók, amelyek helyenként olcsóbban és változatosabb kedvezményekkel várják az utasokat. E példa is illusztrálja: az általános pénzínség, a jogkörök ide-oda tologatása, a kivárás egy pontot átlépve láncreakciót indít be. Arról nem is szólva, hogy ha semmi sem változik, a tegnapi tiltakozó megmozdulást újabbak követik. Ez pedig odavezethet, hogy az ingázásra szoruló átlagpolgár még többször is az illusztrációs példa elszenvedője lehet.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.