Illatos tavasz

Alkotói válságban vagyok. Bármilyen jó téma eszembe juthat, napokig gondolkodom rajta, hogyan kellene megírni – a szemfüles kollegák közben öt perc alatt frappáns cikket kanyarítanak belőle. Nagyobb baj, ha nincs téma. Elég gyakran gyomorgörccsel ébredek az utóbbi időben emiatt. Még tegnapelőtt megígértem, hogy a mai számba írok egy jegyzetet, tehát tegnap reggel hatkor is csuromvizesen másztam ki az ágyból, mert nem reméltem, hogy eszembe jut valami könynyed tavaszi téma. Megreggeliztem, megkávéztam tehát, és elindultam elkerülhetetlen sorsom és a buszmegálló felé. Az utca végén látom, ahogy befordul a hetvenes, idegesen toporgok, amíg a busz lassan megáll előttem. Felszállok.

Megálló. Felszáll egy terebélyes asszony, két kormosképű férfival, két nagy láda rothadó krumplit cipelnek. Az éltes matróna elhelyezi tekintélyes ülepét, dúdolni kezd. A mellette ülő ötvenévesnek tűnő hölgy – szőkére festett, bodorított haj, erős smink – riadt tyúkként néz körül, az asszony megajándékozza egy „Na, mi van?” tekintettel. Áldozata határozott mozdulattal ölébe húzza gyíkbőr retiküljét, elővesz egy kis üveg márkás parfümöt, kihívó mozdulatokkal szagolgatni kezdi.

Következő megálló. Felszáll két lány és két fiú. Rögtön kiderül, hogy franciák, csak úgy üvöltöznek a fülem mellett. Az egyik szőke srác Napóleonként áll terpeszben a busz közepén, és fennhangon kommandíroz, csupán a Merde szót értem. Na meg azt is, miért csinálja mindezt, árad belőle a fű félreismerhetetlen, édeskés illata. A barna hajú leányzó elveszti az egyensúlyát, mellém sodródik, szerencsére elkapja a korlátot. Annyira nyújtózkodik, hogy a farmerja eláll a testétől, sötétkék bugyi villan és pisiszag terjed. Következő megálló. Már messziről integet az ellenőr, mi, törzsutasok már per Andrejként beszélünk vele, ő azonban most nem ereszkedik le hozzánk szolgálati hivatástudata és enyhe alkoholos befolyásoltsága miatt. Úgy érzem, Andrej ma borókapálinkával öblögette ki a száját fogmosás után – vagy helyett.

Ismét megálló. Két férfi és köztük egy nő, alighanem rokonok, mert szorosan fogják egymást. A nőt ez valahogy nem érdekli, fesztelenül próbál kapcsolatba kerülni a többi utassal is, egy szőke nőtől érdeklődik például, hol vette a cipőjét. A megkérdezett nem járhat gyakran ezzel a busszal, mert nem tudja, hogy itt bármi megtörténhet, gyanútlanul válaszol, a lányától kapta. A szorosan közrefogott nő kap a válaszon, rimánkodik, hadd próbálja fel, annyira tetszik neki. Persze elutasító a válasz, de ő csak azért is lerúgja a szandálját, alatta szép sárga, mondhatni érett zokni illatozik. A testőrök rángatják, erre a szerencsétlen elvágódik a két ládában, a krumpli szerteszét gurul.

A Kis Színpadnál a show összes szereplője leszáll. Én is levánszorgok. Szédülök. Megbotlok a járdaszegélyben és elvágódom.

Minden gondom megoldódott. Témaként az utcán heverek.