Így gondozd Alkotmánybíróságod

Az eredmény: egy kopasznak is hajmeresztő jogszabály, amely az ország határain túl az első nemzetközi perben el fog bukni. 

A Smer érthetetlen módon gyorsított eljárásban fogadott el egy olyan fontos törvénymódosítást, amelyet a szokásos, tárcaközi egyeztetés mellett nagyon komoly szakmai vitának kellett volna megelőzni. Ehelyett az erőből politizáló kormánypárt egy laza délután alatt lezavarta az Alkotmánybíróságot megregulázó döntést. A kormányzat azzal indokolta a gyorsított eljárás szükségességét, hogy az Alkotmánybíróságon patthelyzet alakult ki a főügyészválasztás kérdésében, mivel Ivan Gašparovič köztársasági elnök és Jozef Čentéš, a parlament által megválasztott, de az államfő által ki nem nevezett (így nem)főügyész sorra nyújtotta be az elfogultsági indítványokat a taláros testület tagjai ellen, míg végül csak egy bírónő maradt, aki mindkét oldalnak megfelelt volna. A kabinet szerint a főügyész nélküli főügyészségen a helyzet lassan tarthatatlanná válik, ezért a sietség – hangzik a Smer álságos magyarázata. Igen ám, de főügyész már a lassan feledésbe merülő Radičová-kormány idején sem volt, így a probléma nem nevezhető új keletűnek.  A Smer törvénymódosítása értelmében az eljárásból korábban kizárt bíró is dönthet, ha a bíróság tétlensége igazságtalansághoz vezetne. A kormányzat A bírósági magatartás bangalorei elvei című nemzetközi dokumentumra hivatkozik, abban bízva, hogy az embereknek fogalmuk sincs, mi foglaltatik abban, s így szándékosan dezinterpretálja azt. A 11 oldalas dokumentumból világosan kitetszik, az alkotók arra az esetre gondoltak, amikor magánszemély érdekei sérülnének. Itt pedig szó sincs magánszemélyről, az állam hozott egy magára nézve kedvező törvényt.  De ha el is vonatkoztatunk a dokumentumtól, az minimum erkölcstelennek nevezhető, hogy a parlament azért módosít egy törvényt, hogy egy folyamatban levő ügyet befolyásoljon vele. A retroaktivitás miatt nagy a valószínűsége, hogy ha Čentéš európai fórumon keres jogorvoslatot, sikerrel jár. Arról nem is beszélve, hogy a döntést támogató kormányzati kommunikáció félrevezető, ugyanis az igaz, hogy egy, csak egy bírónő maradt talpon a vidéken, a többi bíró ellen vagy az egyik, vagy a másik fél nyújtott be elfogultsági indítványt. Azt azonban elfelejtették hozzátenni, hogy csak négy elfogultsági indítvány esetében született bírósági döntés, nyolc bíró ellen csak benyújtották az indítványt, de a döntés még nem született meg. Ezekben az esetekben pedig őket kellene előnyben részesíteni. Ordas hazugság tehát, hogy az ügyben nincs kinek dönteni.  Szlovákia olyan ország, ahol hiányzik a kontrollmechanizmus (egy éve nincs elnöke az Állami Számvevőszéknek), két éve fejetlen a vádhatóság, az állam hatalmi gépezete pedig egy csendes délután alatt el tudja fogyasztani az alkotmányosság őrét is. Az ilyent nevezik élhetetlennek?