Igazodás, tiszta szívvel

BARAK LÁSZLÓ

Anna Malíková, a Szlovák Nemzeti Párt zsémbes elnök asszonya nyilván csalódott, hogy a parlament illetékes bizottsága megállította az általa javasolt fegyelmi eljárást Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, képviselője ellen. Mint ismeretes, a vérmes Anna azzal vádolta meg Durayt, hogy megszegte képviselői esküjét, amikor a budapesti Országházban, ünnepélyes ceremónia keretében, átvette a magyarigazolványt. Ha az ember rosszmájú akarna lenni, azzal folytathatná e hírt, hogy a fegyelmi eljárás megállítása miatt, ellenkező előjellel ugyan , de maga a „vádlott” is legalább olyan csalódott lehetne, mint a „nemzetes” asszony… Távozz tőlem, sátán…! Hiszen a mi kemény Miklósunk valóban fellélegezhet, ha komolyan azt akarja, hogy minden szlovákiai magyarnak legyen magyarigazolványa. Mármint hogy ne kelljen valaminő megtorlástól tartania azoknak, akik folyamodnak érte. Remélhetőleg az én jó anyám is megkönnyebbült D. M. „felmentésének” híre hallatán. Őt ugyanis rövidesen Győrbe kell vinnem, hogy átvegye a szóban forgó dokumentumot. Mert amikor pár hete párkányi lakhelyén „magyarnak kérvényezte” magát, aztán kirobbant a műbalhé a két illetékes kormány között, kissé megszeppenve érdeklődött, mi lesz ennek a vége? – Mama, majd csak kilyukadunk valahol – üzenem neki ezúton. – Ne félj semmit, látod, hogy D. M. is hogy megúszta… Sőt, profi politikusként, elégedetten nyugtázhatja, hogy vadiúj magyarigazolványa ürügyén nagyságrendekkel többet foglalkozott vele a honi sajtó, mint az utóbbi időben bármikor. Kell-e ennél több egy elhivatott, profi politikusnak, akinek a publicitás a lételeme? Őszintén szólva, holott tudatosan a nagypolitikai ringen kívül téblábolok, jómagam is szeretem a publicitást. Hiszen esendő ember volnék magam is. Ha tehát valaki tudná nekem szavatolni, hogy huzamos ideig a lapok címoldalán díszelgek majd és legalább ideig-óráig tévésztár válik belőlem, esetleg ráállnék én is magyarságom magyarigazolvánnyal történő hivatalosítására. Minthogy egyébként is, isten bizony, tiszta szívvel magyar volnék, amióta az eszemet tudom. Méghozzá teljesen ingyen! Vajha magától értetődő lenne ez – bumáska nélkül is.