Húsz éve ért véget a csehszlovák arany útja

Immár két évtizede, hogy 1982 februárjában a zürichi repülőtéren rendkívüli biztonsági intézkedések közepette a levegőbe emelkedett három arannyal megrakott Tu-154-es csehszlovák repülőgép, s elindult Prága felé. A csehszlovák vezetés fellélegzett: végre visszakaptuk a nácik által 1939-ben elrabolt aranyunkat.

A Csehszlovák Nemzeti Bank széfjeibe húsz évvel ezelőtt összesen 18 460 kilogramm arany került vissza, amelyet a II. világháború vége óta Washingtonban és Londonban őriztek, s amelynek értéke a nyolcvanas évek elején elérte a 250 millió dollárt. Hatalmas összeg.

Az említett aranykincs a két világháború közti Csehszlovákia nemzeti valutája, a korona tartalékát képezte. Az arany egy részét az önálló Csehszlovákia megalakulása (1918) után országos gyűjtés során adták össze főleg Csehországban, így a lakosságot erős érzelmi szálak fűzik a kincshez.

A Csehszlovák Nemzeti Bankban egyébként 1938 szeptemberében összesen 94 772 kilogramm arany volt. A német megszállástól való félelem miatt azonban a bank az arany többségét rövidesen külföldi bankokba utalta át, s Prágában csak 6366 kilogramm maradt. Alig néhány hónap múlva, 1939 márciusában, a német kormány képviselője Prágában erőszakkal kényszerítette ki: a Csehszlovák Nemzeti Bank akkori vezetése adjon utasítást, hogy a Nagy-Britanniában és Svájcban őrzött aranyat utalják át Németországba. Bár úgy a brit, mind a svájci banknak is tudomása volt arról, hogy az átutalási utasítás milyen körülmények között született meg, az aranyat mégis elküldték Németországba. A náci rendszer az így megszerzett cseh, illetve más európai országokból származó aranyat és pénzt a háború finanszírozására használta fel. Az aranytartalékok 57 százaléka a háború végén a győztes szövetséges hatalmak kezébe került. Sorsáról a második világégés utáni párizsi békekonferencia döntött. A döntés értelmében Csehszlovákiának 24,5 tonna aranyat kellett volna visszakapnia.

Csehszlovákia 1948-ban vissza is kapott 6070 kilogramm aranyat, de hosszú időre ez volt minden. Közbeszólt ugyanis a történelem. Csehszlovákiában 1948 februárjában rendszerváltás zajlott le, a kommunisták átvették a hatalmat, rövidesen államosítottak mindent, és diktatúrát vezettek be. Bár Nagy-Britannia és Franciaország még így is hajlandóak lettek volna az arany visszaszolgáltatására, az Egyesült Államok ezt megakadályozta. Washington csak akkor lett volna hajlandó visszaadni az aranyat, ha Prága kártérítést kér a Csehszlovákiában államosított amerikai vagyonért. A csehszlovák–amerikai vagyonjogi vita egészen 1981-ig tartott, amikor a felek aláírták az immár harmadik kétoldalú megállapodást. Ennek értelmében Prága kötelezte magát, hogy az államosított vagyonért az amerikaiaknak 81,5 millió dollárt, míg a briteknek 24 millió font sterlinget fizet – ez utóbbit a londoni csehszlovák kormányzat háborús adósságai fejében. Ezeket a csekkeket a csehszlovák kormány képviselője 1982. február 20-án a zürichi repülőtéren át is adta Washington és London képviselőinek, minek következtében Prága is átvehette a 18,46 tonna aranyat. A nácik által elrabolt csehszlovák aranytartalék fordulatos, izgalmas útja ezzel befejeződött, s ismét a prágai széfekbe került. Természetesen ez már nem az eredeti arany volt. A szakértők a visszadott kincs között például két olyan amerikai arany tízdollárost is találtak, amely az amerikai kontinens meghódításának idejéből származott. E két pénzdarab történelmi értéke messze meghaladja az erdeti, egyszerű arany tízdollárosákét. Az aranytartalékok újabb osztására 1992. után került sor, amikor Csehország és Szlovákia elváltak egymástól. Mint ismeretes, az aranytartalék elosztása ismét izgalmas, s hosszú ideig tartó folyamat volt.