Holtbiztos agónia és a jogbiztos

Mečiar elnyerte a tévében legtöbbet szereplő nyugdíjas turista díját, találkozott a repülőtér biztonsági szolgálatával, abszolválta a beléptető rendszert, megbeszélést folytatott Amerikában élő fiával, ellátogatott a kerti törpéket gyűjtő amerikai szlovákok New Jersey-i önképző körébe, látta a cirkuszi állatok kínzása ellen tüntető félmeztelen nőket a Fehér Ház előtt, tárgyalt néhány nagyon fontos intézmény portásával, és megtekintette több hivatal kilincsét. Végül mindezt elújságolta Henry J. Hyde kongresszusi képviselőnek, aki megmondta neki, hogy Szlovákiát nem veszik fel a NATO-ba, ha ő lesz a kormányfő.

A szintén Amerikában körutazgató Robert Fico kárörvendve jelentette ki, hogy akivel tárgyalt, senki sem tudott arról, hogy Mečiar Amerikában van, bezzeg arról mindenki tudott, akivel tárgyalt, hogy ő igen.

Rudolf Schuster viszont az ellenkező égtájnak vette az irányt, és elintézte Moszkvában, hogy az orosz államadósságból építsék fel a pozsonyi metrót. Nem sikerült viszont megegyezést kicsikarnia a globalizációs fenyegetések, az ózonlyuk, az Antarktiszról leszakadó óriásjégtáblák és az amerikai űrpajzs kérdésében, az államadósságról pedig a szlovák–orosz kormányközi bizottság dönt majd. Ultimátumot adott viszont Putyin elnöknek – ez Schuster orosz nyelvre átültetett könyvének címe –, forgassa szeretettel. Szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy Schusternek ez nem az a könyve, amelyben a szocialista típusú ember és családja mindennapjairól, a munkabrigádokról, az öntöttacélról és a kohósalakról ír, hanem az 1989–1992-es évekről, ahogy ő látta.

A szlovákiai parlamentarizmus és a demokrácia megnyilvánulásának tartja az SDĽ, hogy a koalíciós egyezség ellenére a HZDS jelöltje lett az ombudsman. Nos, ez egy ritka pontos definíciója a szlovákiai parlamentarizmusnak és a szlovák demokráciának, de rövidebben nevezzük csak elvtelenségnek, hitszegésnek és hazudozásnak. Kandráč megválasztása után minden kormánypárti politikus kénytelen volt rádöbbenni, hogy ez a kormánykoalíció már csak agonizál, ami persze páratlan felfedezésnek számít.

Szintén páratlan felfedezést tettek a kassai fizikusok, akik rájöttek arra, hogy a gravitáció nem Einstein elmélete szerint viselkedik. Felfedezésüket nemsokára Amerikában ismertetik, és anélkül, hogy vitatnám megalapozottságát, tartok tőle, hogy csúf meglepetésben lesz részük. Einsteinnel folytatott beszélgetéseimből kiindulva ugyanis én azt gyanítom, hogy Szlovákiában nem működik az elmélet (mint ahogy semmi sem), míg a világ bármely más pontján igen. Remélem, mint mindig, most is igazam lesz.