Hív a pápa

Az elmúlt héten kiderült, hogy felhívott telefonon egy Pádua mellett élő diákot, a hétvégén pedig arról adtak hírt, hogy egy meggyilkolt olasz vállalkozó családját kereste meg telefonon. Ferenc azokat hívja fel, akik levélben kérnek tőle segítségét. Persze nyilván nem mindenkit. Sokan kérdezhetik, miért van arra szükség, hogy egy egyházfő jó fej legyen. Hiszen vezetői, hittudományi hozzáértését nem kérdőjelezi meg senki. Valójában nincs rá szükség. Viszont tudni kell azt is, hogy aki nem tűnik ki valamivel a szürke átlagból, abból nem lehet igazán híres történelmi személyiség. Neve rákerül a listára, de nem igazán fogják a fontos, emlékezetes emberek között számon tartani. Az utókor elfelejti. Gondoljunk csak bele, hány pápát tudnánk megemlíteni az elmúlt kétezer évből. Benedekre és II. János Pálra mindenki emlékszik, a történelemkönyvekből pedig talán valakinek beugrik II. Szilveszter és III. Ince, na meg VII. Gergely, a naptár miatt. Valamilyen fontos esemény kötődik hozzájuk, de hogy emberként milyenek voltak, arról nem igazán tudunk sokat. Ferencet viszont talán még évszázadok múlva is emlegetni fogják. 2254-ben történelemórán kimegy felelni a diák, a tanár pedig megkérdezi tőle: melyik volt az a pápa, aki felhívta telefonon az embereket, akik segítséget kértek tőle? Ferenc – hangzik a helyes válasz. Persze addigra az egész ügyet kiszínezi majd az emlékezés, egy digitális kódexből vagy egy egérrágta floppyról pedig talán előkerül egy utalás, mely szerint a Ferenc pápa által felhívott szegények kezében színarannyá változott a telefon. A lényeg persze nem ez, hanem hogy Ferenc elég karizmatikus személyiség ahhoz, hogy még századok múlva is emlegessék. Már csak az a kérdés, hogy ez a telefonálgatás a saját ötlete volt-e, vagy a médiatanácsadójáé.