Hit és hitelesség

Fordulatot jelent az amerikai politikában Bush hétfői döntése: független bizottság fogja kivizsgálni az iraki tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos – tavaly március előtti – titkosszolgálati jelentéseket. Cinikusan fogalmazva, az a kérdés, hajlandók-e a titkosszolgálatok eljátszani a bűnbak szerepét, elvinni a balhét azért, mert mindmáig nem találtak Irakban ilyen eszközöket. Ennél azonban többről van szó, bár tény, hogy Bush csak az elnökválasztási kampány, valamint a hazai és a nemzetközi közvélemény nyomása miatt adta fel eddigi ellenkezését ez ügyben. Washington (és London) egyetlen alapvető hibát követett el: a háború szükségességét szinte kizárólag csak e fegyverek veszélyével indokolta. Mégpedig pusztán közvetett bizonyítékok, dedukció alapján, azzal érvelve, hogy Szaddám már az iráni háborúban és a kurdok ellen is vetett be vegyi eszközöket. Ugyanakkor a Szaddám-rezsim idején szinte lehetetlen volt a bizonyítékok beszerzése, nem lehetett saját hírszerzőket a helyszínre küldeni az információk ellenőrzésére, és a műholdas megfigyelés sem bizonyult tökéletesnek. Kár lenne kétségbe vonni, hogy az amerikai kormányzat hitt abban, hogy Szaddámnak vannak ilyen fegyverei vagy programjai. És ez volt a hiba, a politikában nem hinni, hanem tudni és bizonyítani kell. Csak később kezdtek beszélni arról, hogy a háborúnak sok más oka is volt: a nemzetközi terrorizmus, konkrétan az al-Kaida, a palesztin terrorista szervezetek támogatása, népirtás, az emberi jogok lábbal taposása. Tekintsünk el attól a vitától, hogy ez utóbbiak elegendő okot adnak-e a háborúhoz. A kérdésre, miért nem ezeket hangsúlyozta Bushék propagandája, mint Afganisztán esetében, washingtoni bennfentesek azt a választ adják, hogy az amerikai és a világ közvéleménye számára a legegyszerűbb, a leginkább érthető érv a tömegpusztító fegyverek jelentette veszély volt. Nos, ez banánhéjnak bizonyult.

Annak ellenére, hogy vitathatatlan: a Szaddám utáni Irakban esély nyílt valamiféle demokratikusabb rendszer megteremtésére, még akkor is, ha sok szakértő és számos tapasztalat igazolja, az arab országok egyáltalán nincsenek felkészülve a nyugati típusú demokrácia, a törvényesség uralmára. Szaddámot nem sírja vissza az irakiak többsége és az arab szomszédok sem. Hiába tény, hogy egy rettegett diktátort döntöttek meg, azáltal, hogy az amerikaiak legfőbb háborús érve nem bizonyult igaznak, a Bush-adminisztráció hitelét vesztette. Bármilyen újabb – akár nemzetközi terrorista –, beavatkozást igénylő fenyegetés is jelentkezzen ezután a világban, az amerikaiaknak senki sem fog hinni, s ők behúzzák a féket. Az amerikai külpolitikának ez a hitelvesztése az egész világ számára nagy biztonsági kockázatot jelenthet akár már a közeljövőben is.