Hétvégén kokaintúra!

A távolsági buszban odaült mellém egy kicsit borszagú, barátságos ember, akiről kiderült, hogy az Új Szó hűséges olvasója. „Érdekes volt, amit az alkoholról írt, de ilyet csak az ír, aki keveset iszik”, mondta. Ő naponta felhajt egy bizonyos mennyiséget, reggel, délben, este, az orvos tanácsára(!). Kiszálláskor így búcsúzott: „Zsuzsika, igyon többet maga is, nem igaz, hogy megárt!” Hát én szeretem az olvasót, de...

Gyermekkoromban a szomszéd házban lakott egy család. A férfi esténként részegen jött haza, és akkor elkezdődött a cirkusz. Az egész utca látta, ahogy üti-veri az asszonyt és a hat gyereket, mert a szerencsétlenek kifutottak az utcára, ő meg utánuk, szíjjal a kezében. Egyszer kijöttek a rendőrök, de nem történt semmi, mert kiszolgált partizán volt az illető, nem volt szabad megbüntetni. Az italozás nekem azóta egyenlő a durvasággal, trágársággal és a családi erőszakkal. Mert én mindezt a valóságban láttam, nem filmekben. És a valóság kegyetlenebb volt a filmeknél.

Most a szlovákiai magyarok életmódját kutatom, s e témában az alkoholizmus kősziklaként tornyosuló jelenség. Nem lehet megkerülni. A szesz átitatta mindennapjainkat – persze nem mindenkiét, de egészségügyi-gazdasági következményei az egész társadalomra, vagyis mindenkire kihatnak. És tudjuk, hogy ez van, és szörnyülködünk, ha valaki ittasan elüt egy ártatlant, de mégis normálisnak tartjuk az italozást. Sőt, „a nemes italok elkészítése szinte művészetként él a köztudatban” olvasom egy szakkönyvben. Így van. Borfesztiválok lépten-nyomon. Könyvbemutatók borkóstolóval.

Olyan sikkes manapság könyvvel a kézben kulturáltan iszogatni. Csakhogy a mostani alkoholisták közül a külvilágban sokan kulturáltak. Nem az utcán randalíroznak. Hanem otthon. Vagy ha az utcán, akkor elnézően mosolygunk. Az emberek képesek beülni olyan buszba, amit ittas sofőr vezet, mint nemrég a Dubrovnikból hazafelé tartó turisták. 2,39 ezrelék volt a sofőr véralkoholszintje, ami a szakirodalom szerint egyértelmű részegséget jelent, jól látható tünetekkel, és az emberek mégis rábízták az életüket.

Ugyanez történt tavaly, amikor 2,25-ös alkoholszinttel a sofőr 54 embert szállított. A benzinkutas hívta ki a rendőröket. Az utasok, zsolnai zarándokok, állítólag nem vették észre, hogy az illető részeg! Mindeközben nagy drogellenes propaganda folyik, ahol csak lehet. Hogyan reagálnánk, ha valaki marihuánakóstolót rendezne? Nemzeti jointtúrát? Vagy járási kábítószer-fesztivált, ahol a helyi termelők árulhatnák a saját anyagot, persze ingyenes kóstolóval egybekötve? Nem ezt akarom. De ne áltassuk már magunkat: az alkohol is drog. Öl, butít, nyomorba dönt. Akkor is, ha normálisnak tartjuk.