Nem engedi, hogy manipulálják

Azóta, hogy Kis Hajni 2021-ben őt választotta filmje főszerepére, az egykori MMA-harcos új pályán mozog. Arcával, alkatával autentikus figurája nagy köröket futó alkotásoknak. Pusztán a külső adottságaival aligha rúgna labdába, érzékenységével, jól borzolható idegállapotával azonban kiválóan hitelesíti mindazt, amit a kamera előtt elvárnak tőle. A küzdősportolóból így lett filmszínész, aki minden egyes alakításával kettesével szedi a lépcsőt a szakma sűrűjében.

Nem egész három év alatt olyan lehetőségekhez jutott, amilyenekről a diplomás színészek többsége legfeljebb álmodik. Hogyan dolgozza fel magában, hogy már külföldi produkciókba is hívják?

Igazából én is kapkodom a fejem. Azzal együtt, hogy kezdem egyre jobban érezni magam ebben a közegben, még mindig nem mondom azt, hogy színész vagyok. A szlovák filmtől is annyira meg voltam ijedve, aztán a végén mégis jól jöttem ki belőle. Kifejezetten élveztem a forgatást. Nagyon jó szlovák színészekkel játszottam, ami kellőképpen inspirált. Sokat bénáztam, de a rendező és a partnereim is türelmesek voltak velem szemben. Nem tanultam ezt a szakmát, de már értem, amit a rendező kér tőlem. Elmondja, mit szeretne látni, és minden indulatom, ingerületem látszik az arcomon. Világéletemben azok közé tartoztam, akik bátran kimutatják az érzelmeiket. Ugyanezt teszem most a kamera előtt.

Sikerült már megfejtenie, honnan a színészi vénája?

Talán a filmek hívták elő, amiket néztem. Belmondo, Delon. De mostanában már a tévéről is kezdek lemondani. Van elég dolgom az édesanyámmal, a családommal, a kutyámmal. Mire eljutnék odáig, hogy megnézek egy filmet, elfáradok és elalszom. Koltai Robi bácsit a mai napig imádom. A fiatalok közül általam az egyik legjobbnak tartott színésszel, Thuróczy Szabolccsal jövőre játszani fogok egy filmben. Benne érzem azt a zsigeri jelenlétet, amit én is szeretnék elérni. Teljesen mindegy, milyen karaktert hoz, százhúsz százalékon azonosul vele. Én most beleragadtam a rosszfiúk szerepkörébe. Tőlem még mindig azt várják, hogy csúnyán nézzek, mélyen dörmögjek, de már szívesen játszanék orvost, ügyvédet, igazgatót. Örülnék, ha megmutathatnám más arcomat is. Ha nem vagyok biztos a jelenetben, megnézem magam a rendezői monitoron. Az sokat segít. Lehet tanulni ezt a szakmát menet közben is. Soha nem fogok feljutni a legnagyobbakhoz, akik erre születtek, de amit lehet, azt magamra szedem.

Kamaszkora mozijában mi volt az első film, amely mélyen megérintette?

Sok volt, nem egy. A Csillagok háborúja engem is elvitt teljesen. Az egy űrutazással ért fel. Bud Spencer és Terence Hill filmjeit is imádtam. Később a Sose halunk meg lett a kedvencem. Ilyen filmekben szeretnék játszani. Nem akarok én deloni vagy belmondói magasságokban gondolkozni. Szeretnék jó karakterszínész lenni. Megmutatni akár azt is, hogy egy kidobóembernek is van szíve. Most éppen egy maffiózó sofőrje vagyok. A rendezők általában azt szeretik, amikor hátulról vesz a kamera, és visszapillantok. Én viszont már érzem, hogy bonyolultabb feladatokra is képes lennék. A Kabul hadműveletben katona vagyok, egy elit osztag tagja.

Hogy ítéli meg, van elég türelme ahhoz, hogy kivárja, a keményfiúk sorából átkerül majd egy másikba, harmadikba?

Nem állítom, hogy a türelemről vagyok híres. Negyvennyolc éves vagyok. Még mindig változom. Hálás vagyok minden lehetőségért. Nem akartam én színészkedni soha, de Kis Hajninak sikerült rábeszélnie. Én mindennel úgy vagyok, hogy vagy csinálom, vagy nem. Ha igen, akkor rendesen. A legtöbbet, a legjobbat akarom kihozni magamból, és abból is, amit magamra vállaltam.

A Külön falkában nyújtott alakításáért három rangos elismerésben részesült. Ez azért szárnyakat ad az embernek, vagy nem?

Főleg az a díj, amelyet a magyar filmkritikusoktól kaptam. De az olaszok és a törökök kitüntetése is megtisztelő. Több mint tíz fontos díjat kapott a film is. Nehéz szerep volt, amit Hajni rám bízott. Érzelmileg meg is viselt. Apa-lánya kapcsolat. Enyhe poszttraumás stresszem van, ha a filmről beszélek. Bizonyos részeknél még mindig ott a gombóc a torkomban. Nem teljesen világos előttem sem, hogy mitől, miért van ez. Van pár jelenet a filmben, ami beleégett az életembe.

Különös érzés lehet, hogy a sportkupái mellett már a legjobb férfialakítás díjai sorakoznak. Feldolgozta már?

Már megvan az első ralikupám is. Elindultam ugyanis életem első raliversenyén.

A ketrecharc elfelejtve?

Lezártam a múltat. A sok sérülés miatt azt hittem, nem fog menni a szövegtanulás. Szerencsére sikerült visszarángatni magam a sérülések utáni katatón helyzetből. Helyrejött a kis fejem, nincsenek problémáim. Egészen könnyedén tanulok szövegeket.

Mesterjátszma, Mellékhatás, Stranger. Csupa nívós alkotás. Egytől egyig jó emlék?

Jó brigád a színésztársaság. Nem nehéz velük azonosulni, megtalálni a közös hangot. Igen, csupa pozitív élmény. A Mesterjátszma rendezője, Tóth Barnabás kedves, intelligens ember. A Mellékhatásban Nagy Zsolt zseniális színész. A Stranger Magyarországon forgatott dán–norvég koprodukció. Kiss Marit néztem hosszasan. Elképesztő színésznő. Semmi sem teher számára. Mindent eljátszik. Látni az arcán, amikor indul a felvétel. Hangulatváltás, teljes felszabadultság. Szeretek ilyen emberekkel játszani. Sokat tanulok tőlük.

Jakub Kroner, a szlovákiai mozikban kasszasikerként futó Miki rendezője hol akadt önre? Ráadásul egy gyilkos maffiatörténetbe hívta, amelynek főhőse a kilencvenes évek itteni alvilágának rettegett alakja.

A Külön falka szlovák–magyar koprodukcióban készült. Ennek köze lehet ahhoz, hogy én Pozsonyban casting nélkül kaptam szerepet, méghozzá nagyon kedvező feltételekkel. A nyelvtől tartottam. Rögtön az első forgatási napon arra érkeztem, hogy a rendező ordítozott, és mindenkit elküldött melegebb éghajlatra. Na, ez nehéz lesz, gondoltam. Jöttek is a problémák a szlovák szöveggel. Megbeszéltük, hogy nem lesz bonyolult. Otthon meg is tanultam, többször összemondtam a feleségemmel, a helyszínen pedig a tolmáccsal. A jelenet beállítása előtt még tudtam is, de a kamera előtt, amikor nyírjuk ki a gyerekkori barátomat, aki összeszűrte a levet a feleségemmel, amíg én börtönben voltam, mindent elfelejtettem. Mire az én szövegrészem jött, már az első betűre sem emlékeztem. Bele is feszültem rendesen. Kiborultam. Mondtam, hogy nem is értem, mit keresek itt, hiszen nem is vagyok színész. Odajött a rendező, megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, majd szinkronizálnak, mondjam csak magyarul. Mindent megköszöntem nekik, amikor elbúcsúztunk. A bénázásom ellenére meg voltam becsülve.

A negyvenes-ötvenes szlovák színészek krémjével játszott. Milan Ondrík, Dušan Cinkota, Lukáš Latinák mellett nyújtott hiteles alakítást. Időbe telt, míg elfogadták?

Nagyon jó volt velük dolgozni. Egy pillanatra sem éreztem magam megkülönböztetve, vagy megkérdőjelezve. Valóban kiváló színészek hozták a legjobb emberi nívójukat.

Az ön magánemberi megnyilvánulása is sokakban erősen rezonál, amikor azt mondja: „Nálunk most nincs szükség kritikusan gondolkodó emberekre.”

A világban sem. Totális a dezinformáció. Az sem igaz, amit kérdeznek.

A pedagógusok mellett is kiáll. Nem engedi az igazságérzete, hogy hallgasson?

Aggódom a gyermekeim jövőjéért. Úgy érzem, komoly okom van rá. Támogatom a tehetségüket. Szeretném, hogy nyelveket beszéljenek. Az egyik zongorázik, a másik gitározni tanul. Utazzanak majd sokat. Én most nem mehetek annyit külföldre, mert beteg az édesanyám, nem hagyhatom magára, fognom kell a kezét. De szeretném azt hinni, hogy lesz majd lehetőségem külföldi filmekben is szerepelni. A legtöbb, ami kapható: világot látni, megtapasztalni más kultúrákat, nemzeteket. Próbálok leszakadni a médiáról. Nem engedem, hogy manipuláljanak. Nem vagyok nagyon iskolázott ember, de ami körülöttem zajlik, az bántja az intellektusomat, a jóérzésemet.

S hogy jött az új szenvedély, a rali?

Világéletemben imádtam a sebességet. Gyors autókat korábban is vezettem már. A Forma–3 megvolt. De ez most nagyon határozott élmény. Erősen megcsapott a benzingőz. Annyira élvezem az egészet, hogy folyik a fülemből az adrenalin. Édesanyám és a feleségem ugyan rettenetesen féltenek, de engem ez nagyon éltet. Szeretném ezen a téren is megállni a helyemet. Nemcsak azt szeretem, amikor elindul velem az autó, hanem azt is, amikor fékezek. Vakmerő vagyok, tudom, de nem törtem össze az autót, pedig bele volt kalkulálva a költségvetésbe, hogy rögtön az első versenyen esetleg tönkreteszem. De meg se karcoltam. Megdicsértek nagyon. Még a pályaigazgató is odajött hozzám. „Ilyen emberekre van szükségünk” – mondta elégedetten. Tanulok ott is. Fejlődöm. Imádom ezt az érzést. Még bele sem ülök az autóba, csak ott állok mellette, és már hevesebben dobog a szívem. Menni, menni, ezt érzem.

Volt már olyan szerepe, amely ugyanezzel a felfokozott érzéssel járt?

Most jön majd, Thuróczy Szabolccsal. Félek is egy kicsit tőle. Kemény, de aktuális téma lesz, amelyről igenis beszélni kell. Nem lehet lökdösni a szart, bele kell állni.

A szerző a Vasárnap munkatársa