Hazánk – Európa

Szekéren mentünk, de Wartburg szekéren...Vittük a kardot, és a „mi” Komáromunkban még megvettük a friss, kissé barnább hazai magyar kenyeret.

Hányan fértünk egy keletnémet luxuslimuzinba? Öten: Dobos László a pilóta, Tőzsér Árpád a költő és anyagbeszerző, Sunyovszky Sylvia az előadóművésznő és univerzális múzsa, Gróf, polgári nevén Kovács Lajos, a felvidéki magyar basszus, akiről a költő egy előadás közben ezt körmölte a szövegkönyvbe: „Gróf mindig férjüket megcsaló szépasszonyoknak szaval”, és aki mindezeket 35 év után felidézi: Galán Géza – akkor éppen Rómeó státusban – mint összeállító-rendező-előadó. Ezerkilencszázhatvannyolc tavasza! Sőt májusa! Nem értettük féktelenül játékos jókedvünket ...Semmi görcs, semmi izgalom, semmi félelem!

Talán maga az Isten vezérelt, aki tudta, hogy megtettük az első lépéseinket HAZA-FELÉ?

Felszeleteltük a még szinte meleg kenyeret és Sylvia körbekínálta a szép-számú közönséget. Döbbent csillogás a szemekben: Veres Péter, Győry Dezső, Czine Mihály, Csoóri Sándor, Szalatnai Rezső, Nagy László, Féja Géza, Darvas József, Dobozy Imre... Nem akármilyen „közönség”! Nagyon figyeltek ránk!

„...Ezt a népet szétdarabolták, de a részek új életet kezdtek. Új mentalitásuk gazdagító erő... Ezt a lelket plántáljátok át az egész magyarságba... Küldetése van a kisebbségi magyarságnak az összmagyarságban.” (Győry Dezső)

Hej, azóta harmincöt esztendő telt el... Percemberkék múltak, ezredévek jöttek!

És amíg ma a percemberkék fanyalognak – ezredévek maradnak. Szombaton odautazom életem legfontosabb urnája elé. Szívemben egy harmincöt éve szorongatott IGEN-nel:

„Aki hazát veszít, még mindig nyerhet hazát. Nehezebbet, elkötelezőbbet: Európát. Mi, a mai Szlovenszkóra gereblyélt magyarok, apáink történelmi felelőtlenségét lakolva, a hazát – úgy ahogy azt mi tudtuk, éreztük és fájtuk – elvesztettük. Mi Trianonnak kétszeres árat fizettünk: hazát vesztettünk, egy eddig volt történelmi és földrajzi valóságot, és egyben hazát kételkedtünk: egy illúziót.” Fábry szavaihoz Tőzsér hozzáfűzte: „...nem lehet a nemzetek elhalásáról szavalni, s ‘integrálni’ anélkül, hogy ezt az emberi s nemzeti öntudatot meg ne bántanánk..” Igaz, akkor is másképp láttuk az európai égbolt színeit, úgy hittük, mások és másképp fényesítik csillagainkat azon az égbolton, ám mégis: Hiszem, hogy közös magyar hazát találhatunk az új Európában!