HÁTTÉR

A budapesti memorandum

Az 1994-ben aláírt budapesti memorandumban az USA, Oroszország és Nagy-Britannia garantálták Ukrajna határait, cserében azért, hogy Ukrajna csatlakozzon az atomsorompó-szerződéshez. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet – az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) jogelődje – budapesti csúcstalálkozója alkalmával aláírt memorandumban a felek vállalták Ukrajna biztonságának szavatolását, és kötelezték magukat arra, hogy tartózkodnak az erő alkalmazásától az országgal szemben, illetve a gazdasági nyomásgyakorlástól – cserébe azért, hogy Ukrajna csatlakozzon az atomsorompó-szerződéshez, és átadja a területén lévő atomfegyvereket Oroszországnak. Ugyanis a Szovjetunió széthullása után Ukrajna területén is hatalmas mennyiségű nukleáris fegyver halmozódott fel.

A kijevi kormány az atomhatalmaktól kapott garanciáktól – amilyeneket egyébként Fehéroroszország és Kazahsztán is kapott – nagyobb védelmet remélt az esetleges területi igényekkel szemben. Oroszországban már az egyezmény aláírása után újra és újra megfogalmazódtak olyan vélemények, hogy Ukrajnának vissza kellene adnia Moszkvának a Krím félszigetet, amely 1954-ben került az akkori ukrán szovjetköztársaság területéhez.

A Budapesti Memorandum az egyik döntő oka, hogy Oroszország nem jelentette be hivatalosan krími (ukrajnai) katonai hadműveleteinek tényét, illetve sokak szerint az orosz különleges alakulatok felfegyverzett tagjai éppen ezért nem viselnek azonosítókat egyenruhájukon. Oroszország a Budapesti Memorandum miatt egyensúlyozik, és egyelőre csak előkészíti a masszív katonai megszálló hadműveletét. Mindezt éppen azért teszi, mert Oroszország itt a Krímen kockára teszi az egész világra kiterjedő nukleáris tömegpusztító fegyverek leszerelésének politikáját. Azt a politikát, amelynek köszönhetően Oroszországnak továbbra is különleges szerepe van az atomnagyhatalmak sorában, amellyel csak néhány ország büszkélkedhet a világon – írja Ľuboš Palata, a Mladá fronta Dnes kommentátora. (MTI, MfD)