Hátra arc, kapitány!

Eddig a Smer és az SNS lappangó hatalmi és presztízsharcának dinamikája határozta meg a koalíció működését. A kormány a Smer és három kisebb partner szerződésével jött létre, ám nagyon gyorsan a zombivá váló botránygyár, a trónkövetelő titán és az árnyékban meghúzódó udvaroncok játékterepévé vált. Ezt jelezte már tavaly nyáron az első jelentősebb bozótharc Andrej Danko és Marek Maďarič között. A magát egyre erősebbnek érző SNS tovább szeretett volna nyújtózkodni, mint ameddig a takarója ér, emellett elég keménynek érezte magát ahhoz, hogy „megkóstolja” a Smer egyik vezető személyiségét. A csata akkor eldöntetlenül zárult, Ficóék erőből nem tudták visszaverni a támadást. A Smer és az SNS pozícióharcáról szólt az idei év legnagyobb koalíciós botránya, az „áramgate” is. Danko részben meghátrálásra késztette a Smert, ám a kommunikációs csata még nem zárult le. 

Közben ugyanis beütött Danko előléptetésének ügye, amelyet a kapitány teljesen félrekezelt, az SNS pedig megtorpant. Nem bizonyítható, hogy emiatt, pontosabban nem tudni, hogy ennek az egóamortizációs öngólnak milyen szerepe volt a kifulladásban, ám tény, hogy az SNS izmosodása leállt. Míg ősszel az SaS-szel egy szinten mérték a pártot, és Danko 2017-ben már a Smert akarta lőtávolságon belül látni, most a többi középpárt között elveszve próbál láthatóvá válni. Közben pedig Kotlebáék második hónapja előzik a szalonképesebbé tett szélsőjobbot. 

A nagy kérdés az, mindez hogyan hat a kormányzati együttműködésre: jámborabbá teszi, hatalmi ambícióit reálisabban, hosszabb időkeretbe helyezve fogja látni Danko, vagy megvadítja őt a helyzet? Közben ugyanis a Smer támogatottsága várhatóan tovább fog erodálódni, az SNS vezére pedig még frusztráltabb lesz, ha azt látja, ebből nem ő profitál. Gyúanyag pedig mindig akad, elég visszautalni a közszolgálati média tavaly lezáratlanul maradt sztorijára. 

Bonyolítja a helyzetet, hogy az SNS bizonyos értelemben még kiszámíthatatlanabb, mint Ján Slota idejében. Akkor evidens volt, hogy a párt kik ellen uszít és mi az ambíciója. Slota sosem akart kormányfő lenni, de még csak miniszter vagy házelnök sem. A magyarok szisztematikus gyalázása mellett megelégedett azzal, ha a párt környezetében állók meggazdagszanak – rajtuk keresztül pedig ő. Most nem látni, Danko számára mi a fontosabb: a barátok jóllakatása vagy saját, eddigi megnyilvánulásai alapján irreálisan magas politikai ambíciói, esetleg valamilyen ideológia cél elérése? Könnyen lehet, hogy ezt még a Smerben – sőt, még saját pártjában – sem látják tisztán. 
E kérdésekre hamarosan választ kapunk. Elég még pár olyan felmérés, mint az elmúlt két hónapban, és Dankónak valamit ki kell találnia.