Határtalan hisztéria

A Legfelsőbb Bíróság tegnapelőtt megsemmisítette a kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredményét, a szavazatok egy részét újra kell számolni. Megint indul a gépezet. Az elmúlt másfél hétben mintha megbolydult volna a Kárpát-medence. Egyes politikusok, a média és az egyszerű emberek is olyan mértékű hisztériába kezdtek, hogy ha korábban valaki ezt előre jelezte volna, biztos vagyok benne, hogy maguk sem hitték volna el. Sajnos, a mai napig nagyon sok magyarországi és határon túli politikus is azt hiszi, a Trianon-trauma folyamatos fenntartásával lehet egységes, a határokon keresztül összetartó és összetartozó nemzetet kovácsolni, nem pedig a huszonegyedik század emberére méretezett modern nemzetvízió felállításával. Ennek köszönhetően mindenkiben a lehető legrosszabb szájíz maradt meg, sőt, sokaknak – kinek ezért, kinek azért – azóta is folyamatosan hányhatnékjuk van az egésztől. Amikor elkezdődött az egész népszavazási kezdeményezés, az elején még csak a Magyarok Világszövetsége és néhány névtelen csoport csatlakozott hozzá. De lassan az egész magyarországi politikai jobboldal, sőt, a határon túli politikusok többsége is felszállt a zakatoló vonatra, amely egyre gyorsult, a benne lévők egymást és a szavazópolgárokat, de talán még inkább a határon túli magyarokat hozták izgalmi állapotba. Sajnos, nem lehet tudni, meddig tart majd, amíg az emberek újra megnyugszanak. Lehet a dolgot természetesen a másik oldaláról is nézni, s azt mondani, valójában a magyar kormány, a szocialisták és a liberálisok azok, akik az egészről tehetnek, hiszen ők riasztották el a magyar szavazókat egyrészt az urnáktól, másrészt az igen voksoktól. Bárkinek szíve joga ezt gondolni, de a magyarországi szavazók döntését tisztelni kell. S az egészet lehet csavarni, hogy az igenek győztek a nemek felett, meg hogy a népszavazás sikeres volt, bár nem érvényes, a tények tények maradnak. Magyarországon jelenleg nincs akkora kritikus tömeg, mely egy ilyen kérdést át tudna nyomni. Ezt el kell fogadni, s nincs jogunk ezen felháborodni. Mégis elkezdődik a hisztéria. Egyes kocsmákban kiírják, hogy magyar állampolgárokat nem szolgálnak ki. A testvérvárosok vezetői nem fogadják a magyarországi vezetőket, mert azokon a településeken a nem győzött, és még sorolhatnám, de felesleges. Valakik a közelmúltban nagyon gyorsan elhitették a határon túli magyarokkal, hogy az anyaország magyar állampolgárságot akar nekik adni, s amikor kiderült, hogy nem hogy csak a kormány nem, de még az állampolgárok sem, akkor meg teljes depresszióba zuhantak a közösségek. Most már persze mindenki mossa kezeit, s mára mindenkinek eszébe jutott, hogy igen, ilyen dolgot talán mégsem lett volna szabad megkérdezni, de már késő. Mert egyesek még mindig úgy gondolják, sanyarú sorsunk folyamatos felidézése az, amely majd előreviszi az egyént és a közösséget boldogulásában. A média meg csak adja az egész alá a lovat.