Hatalom, csillogás – szerénység

A karácsonyi ünnepek alatt volt időm pihenésre, olvasásra, tévénézésre. Szeretem a beszélgetős műsorokat. Szívesen hallgattam többek között az Egerszegi Krisztinával készített interjút. Kár, hogy kora reggel közvetítették, ezért a fiatalok többsége biztosan nem látta. Mindig szimpatikus volt nekem Egerszegi Krisztina, a mostani nyilatkozatával ezt a szimpátiát csak megerősítette. Huszonkét éves korára mindent elért az úszósportban, amit el lehetett érni. Ma harminchárom évesen sikeres anya, három gyönyörű kisgyerek boldog édesanyja. Tehát a civil életben is elérte, amit egy nő anyaként elérhetett. Másoknál a karrier és a család gyakran összeegyeztethetetlen, illetve sokan a karriert helyezik előtérbe. Amit kiemelnék még, hogy minden siker ellenére szerényen, visszafogottan, egyszerűen, természetesen beszél mindarról, amit elért. Példaképül szolgálhat(na) a mai fiataloknak. Ismerek nemegy művelt, szerény fiatalt, viszont módomban áll megtapasztalni, szemlélni azt is, ahogyan egyik-másik fiatal(ember) nem tudja hogyan kezelni az elért hatalmat, csillogást, esetleg a pénz teszi rövidlátóvá. Persze, mindez neveltetés és intelligencia kérdése.

Egerszegi Krisztinát hallgatva végig egy, a rádióban hallott mondat járt az eszemben. Sajnos, név szerint nem tudom, kitől ered. Egy augusztus 20-i kitüntetett egyházi személyiségtől hallottam a Vasárnapi Újság című műsorban: „Le kellene végre szállnunk büszkeségünk szemétdombjáról” – szól az idézet. Mélységesen egyetértek ezzel a gondolattal. Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára.

Mánya Rozália, Szőgyén