Halhatatlan ejtőernyős

Hatodik éve ragaszkodom hozzá, hogy házamban mindig hűtve legyen egy palack francia pezsgő, hogy ne lőrével kényszerüljek megünnepelni, ha valami derék dolgot visz végbe a Mikuláš Dzurinda vezette kormánykoalíció. Az utóbbi időben már engedtem a negyvennyolcból; örömömben akkor is sampányt bontanék, ha nem a koalíció egész négyes fogata követne el valami országépítő tettet, hanem a szövetségnek csak egy vagy két pártja.

Peches vagyok. Ezúttal se indokolja semmi az ünneplést. A kormány úgy döntött, újévtől az átszervezett helyi közigazgatási hivatalok élére pártszempontokhoz igazodva, az illetékes miniszter javaslatára a kormány nevez ki vezetőt. Nem tudom, Gustáv Husák különböző rendű-rangú káderesei 14 év alatt vodka helyett megkedvelték-e a pezsgőt, azt azonban gyanítom, hogy ha értesülnek Viktor Nižňanský decentralizációs kormánymegbízott legújabb kudarcáról, értsd ezen: a helyi vezetők központi hatalom általi kinevezéséről, örömükben úgy kirúgnak a hámból, hogy politikai elemző legyen a talpán, aki cáfolni tudja féktelen jókedvük megalapozottságát. A kádermódszertani döntés nem többet és nem kevesebbet bizonyít, minthogy Szlovákiában a sztálini ihletésű személyzeti politika alapelvei gránitba vésettek és örök időkre szólók.

No, igen, annyi azért történt, hogy jobb egyetemi tankönyvekben a káderpolitikát ma már humánerőforrás-gazdálkodásnak nevezik. A kormány, mondjuk, 1980-ban a párt javaslatára nevezett ki embereket a közigazgatás kulcspozícióiba. Most, 23 évvel később a négyes koalíció pártjainak hatáskörébe került e teendő.

Gazdag irodalma van a társadalmi reformok tárgykörének. A szakma jelesei egyfajta szemléltető eszközként emlegetik Oroszországot, illetve a Szovjetuniót, és újabban ismét Oroszországot. Állatorvosi lóként, amelyen kiválóan demonstrálhatóak azok a betegségek, amelyek miatt nem lehet eredményesen decentralizálni. A mindenkori decentralizációs próbálkozások kudarcának fő oka, hogy mindig a centrumból történtek. Ha az ilyen nagy vállalkozások kudarcának történelméből bárki „levizsgáztatná” a Dzurinda-féle négyes koalíció bármelyik pártja bármelyik közigazgatási szakértőjét, úgyszólván mindegyiküknek Oroszország, a Szovjetunió esete jutna az eszébe.

Tulajdonképpen íróasztal-elosztási akcióról van szó. Mintha összes szervezője valamelyik hírhedt moszkvai belügyminiszterhez járt volna iskolába, hogy elsajátítsa, hogyan nem lehet a közigazgatást európai módon kissé távolabb vinni a központtól és közelebb a mindennapi élethez. Próbáljuk meg elképzelni, hogy a négyes koalíció minden egyes pártközpontja körül mekkora most a nyüzsgés. A megélhetési politikusok egy kis hivatalért egymásnak adják a kilincset. Azt viszont már el se merem képzelni, hogy a legközelebbi választások eredményeként fellépni készülő leendő hatalom körül már most hogyan tolonganak íróasztalért. Történik pedig mindez a szakszerűség stabilizálása jegyében.

Egykor, 1989 előtt ejtőernyősnek nevezték a párt által „magasból” kihelyezett közigazgatási hivatalnokot. A kormány legújabb melléfogása bizonyítja az ejtőernyős halhatatlanságát.