Hajnali tudathasadás

Hónapok óta fura lelkiállapotban lapozom föl a hajnalonként asztalomra kerülő újságokat. A kommentárok alapján egy bizonyos pillanatig az a benyomásom, stimmel itt minden. A hangsúly az „egy bizonyos pillanatig”-on van. Bekövetkeztéig nagyon tudom élvezni, hogy a publicisták úgy tartanak tükröt a politikai osztály tagjainak orcája elé, hogy az teljes mértékben összhangban van szakmabeli vérmérsékletemmel. Mit mondjak? A hazai sajtóban (a nemzetiek pártlapjai kivételével) hónapok óta nem találtam politikusok iránti hódolattól csöpögő írást, de még csak mérsékelt elismerést tükröző dolgozatot is alig. Mintha kihaltak volna, akiknek krédója: nincs olyan kormány, amelyet én ne lennék kész magasztalni. Mintha minden kollégám átképezte volna magát az „olyan politikus még nem született, akit hajlandó lennék dicsérni” szemléletre. Tehát van, aki – ha kell – rendreutasítja a hatalom birtoklóit... És ekkor bekövetkezik az a bizonyos pillanat; eszembe jut, hogy úgy 100 nap múlva eljő a választások két napja, amikor színt kell vallanunk. És én ettől a pillanattól már egyáltalán nem tudok élvezkedni a politikusaink rovására epével írott mondatokon. Annál mérsékeltebb a lelkesedésem, minél több morzsolódik le a választásokig hátralevő napokból.

Ne gondolj a fehér elefántra! – olvashatjuk az indiai mesében. Gonosz tanács! Amióta közhírré tették a választások dátumát, szakadatlanul erre a „fehér elefántra” gondolok. Még akkor is, amikor hajnalonként mímelem, hogy fülemnek mennyire kedves muzsika a demokrácia házőrző kutyáinak csaholása. Valaki azt írta a minap, baj, hogy Robert Fico rámenősségben Orbán Viktorra hasonlít. De az is baj (mondom én), hogy a magát szocdemnek minősítő Peter Weiss nem hasonlít se Miloš Zemanra, se Kovács Lászlóra. És vajon kire hasonlít és kire nem hasonlít Pavol Rusko?

Mi ilyenkor a teendő? Talán lépjünk rá arra az ösvényre, amelyre a politikusok 1990 óta már többször ráterelték az országot? Ismét válasszuk ki a sok rossz közül a legkisebbet? Vajon van bölcs ember, aki meg tudná mondani, hogy a sok politikai törpe közül ki a legnagyobb?

A választások közeledtével sokasodnak a pártokat és politikusokat mérlegelő írások. Manapság nincs aranytollú művelője a politikai elemzés műfajának, aki jó szívvel írásba merné adni, a mostaniak közül melyik politikai irányzat lehetne kristályosodási centruma a kibontakozásnak. Nem az óvatosság redukálta a „kire szavazni?” megválaszolását a NATO-ba és az EU-ba bejutással való érvelésre, hanem a pártstruktúra elemeinek definiálhatatlansága.