Hajnali három

Hajnali három az állomáson, fázósan várom a csatlakozásom, merre indulunk ma tovább, merre is lehet innen eljutni valahová? „Hová készülünk, fiatalember? Csak nem utazni akarunk? Csak nem tán élni? Csak nem akar maga polgár lenni? Á, kérem szépen, maga nagyon rossz időben és rossz helyre született! Á, kérem szépen, maga meg akarna becsületesen élni, konfliktusok meg egyebek nélkül? Jaj, istenem, ha nem volna ilyen hajnali idő, mindjárt mentőt hívnék, aztán nyugtatóinjekciót adatnék magának, hogy aludjon egy-két hétig, míg ki nem alussza a rózsaszín, hülye kis álmait! Tudja, én vagyok a Jóisten! Tudom, hogy bolondnak néznek, persze, egy fakofferben hordom mindenem, de nekem mindig kezemben a Biblia, magának meg mindenféle újság, na, úgy kell magának. Utazni tetszik? Hová tetszik? Innen a világ minden tájára eljuthat, kérem. Ez itt a világ közepe. Onnan a harmadik vágányról indul a Holdra a reggeli járat. Nem, kérem, nem vagyok én teljesen bolond, maga nem hiheti ezt el a vasúti rendőröknek! Azoknak is én szoktam hajnaltájban prédikálni. Felállok a fakofferre, mert alacsony vagyok, aztán mondom nekik. Megtűrnek már, megtűrnek, mióta egyszer odafagyott a kezem a kinti padhoz, vagy két éve, azóta nem küldenek ki az éjszakába, csak ha zárva az állomás. Úgy hívnak, hogy Jeremiás. Pedig én nem vagyok próféta, dehogy vagyok, rendes úri szabó voltam, a nevem, a nevem, azt nem mindig tudom, de szoktam kartont gyűjteni, meg olvasni szoktam az újságot, azt a nem is tudom, hogy hívják, az jó, abban sok érdekes van. Igaz, igaz, néha van rossz napom is, akkor szaladgálok a főutcán, meg kiabálok, meg szidom mindenkinek a mindenkijét, de nem kell komolyan venni, mert én szabó voltam, kérem, elvették az apám műhelyét, éppen elvették, mikor kész lettünk egy csomó öltönnyel, anyám kiugrott a gangról, apám börtönbe került, engem valahol a Magas-Tátra alatt tartottak valami intézetben, tizenhét éves voltam, mit tudom én, mennyi vagyok én most, de már jó vagyok, nagyon jó. Maga most utazni szeretne, ugye? Nem fog, dehogy fog maga utazni, adjon nekem egy cigarettát, aztán megyek is, mert még beszélnem kell Totokával, ő a szénraktárnál lakik, a szerszámos sufniban, megyünk ma horgászni, igen, mert nagyon szeretem a halat. Maga ne várjon vonatra, nem megy már innen semmi, sehová.” Menj, kis toprongyos! Lehet, hogy igazad van. Hajnali fél négy, az állomáson várom a csatlakozásom, fáradt vagyok. Megy még innen valami egyáltalán valahová?