Ha rövid a kardod, toldd meg...

Az elmúlt hónapokban három témát próbáltak összevonni a „tényfeltáró” cikkek szerzői azzal a szándékkal, hogy azt a látszatot keltsék: a földvisszaigénylések körül valami nagy igazságtalanság alakult ki. Az első téma a 229/1991 Tsz., a köznyelvben csak földtörvény néven ismert törvény, és az 503/2003 a kárpótlási törvény rendelkezései.

A 229/1991 Tsz. törvény előadója voltam az akkori szövetségi parlamentben és az én módosító javaslatom alapján sikerült ezt a törvényt kárpótlási jogalapként érvényesíteni azokban az esetekben, mikor a föld tulajdonjoga az 1948 előtti időszakban a Beneš-dekrétumok alapján került az állam tulajdonába. Az akkori időben óriási jelentőségű törvény 13 év után – ismerve konkrét eredményeit – sarkalatos törvénye a szlovák jogrendnek.

Szlovákiai magyar szemmel pedig a XX. század egy legfájóbb tulajdonjogi igazságtalanságát sikerült vele, ha nem is teljesen, de részben orvosolni. A Beneš-dekrétumok alapján kisajátított földterületekből az elmúlt 13 évben több ezer hektár visszakerült a volt tulajdonosok vagy azok leszármazottjai tulajdonába. Nem tagadható, hogy az eljárás hosszadalmas volt, s főleg az első években rettentő sok lelki erőt és türelmet igényelt a kárpótlást igénylőktől – az eredmény viszont impozáns.

A 2003-ban elfogadott 503/ 2003-as törvény lényegében a 229/1991-es földtörvény által nyújtott kárpótlási lehetőség „felújítása” azokra az esetekre, amikor a kárpótlásra jogosultak a bürokrácia és körülményes intézkedési lehetőségek folytán nem éltek a földtörvény adta lehetőségekkel.

Nem igaz az az állítás, amelyet az egyik cikk szerzője sugall, hogy az 503/2003-as törvény alapján lényegesen nehezebb a föld visszaigénylése, mint előtte. Az az igazság, hogy a visszaigénylésekhez pontosan ugyanannyi dokumentumra van szükség, mint a 229/1991-es földtörvény alapján. Talán a hivatali intézés egyszerűbb, mivel az ingatlan-nyilvántartás 13 év alatt lényegesen javult. A földtörvény alapján 11 000 jogosult személy kérelme esett pozitív elbírálás alá, a törvény alkalmazható voltát mi sem bizonyítja ennél jobban.

Fontos tény, hogy az 503/2003-as törvény elsősorban a kárpótlási igény újbóli érvényesítésére ad lehetőséget. Az MKP-t, mint a törvény kezdeményezőjét, tehát tisztességes szándék vezeti. Hiszen az egyik kétkedő cikk szerzője is, saját állítása alapján, kedvezményezettje ennek a törvénynek: tehát visz-szakapja a földtulajdonát, amelyről már lemondott (a 229/1991-es törvény alapján nem indított kárpótlási eljárást a többi 3172 kérvény kezdeményezőjével együtt).

A második témakör az úgynevezett nevesítetlen földek témája. Ebben a témában a legtöbb a ködösítés és a csúsztatás. Az első fontos megállapítás, hogy a nevesítetlen földek alatt olyan földterületet kell érteni, amelynek nincsen bejegyzett tulajdonosa. Nos, az ilyen földterületek száma elenyésző, mivel általában olyan földterületekről van szó, amelyek az elmúlt években jöttek létre, például úgy, hogy a vízmosás hozta őket létre a folyók partján. A földterületek 99,99 százalékának Szlovákiában van bejegyzett tulajdonosa – tehát nem nevesítetlen földről van szó.

Most jutottunk el ahhoz a témához, amely „a dolgok mozgatója” megjelölésre is jogot formálhatna. Mivel Szlovákiában a szocializmusban is, eltérően a szomszédos országok nagy részének joggyakorlatától, a földterületek tulajdonosainak nyilvántartása folyamatosan kapcsolódott az 1948 előtti tulajdonosi névjegyzékhez, a mai nap is szerepelnek a telekkönyvekben és egyéb tulajdonosi nyilvántartásokban olyan személyek, akik az elmúlt 60 évben nem jelentkeztek, illetve nem indítottak semmiféle tulajdonosi joggyakorlásra utaló eljárást. Ennek több oka is lehetett: például a II. világháborúban elesettek családja kivándorolt vagy elpusztult, 1948 után sokan az ország más területeire költöztek, így nem kerültek a tulajdonosi jogok a hagyatéki tárgyalás jegyző-könyvébe, tehát a most vezetett tulajdonos valójában már régen meghalt és törvényes örökösei, ha voltak, nem érdeklődnek ezen tulajdon iránt.

A 180/1995-ös, a földrendezésről szóló törvényerejű rendelkezés értelmében Szlovákiában elindult egy földtulajdon-rendezési folyamat. Az állam több százmillió koronát költ arra, hogy egy adott kataszteren belül olyan tulajdonjogi állapotok jöjjenek létre, hogy a sok kis parcella vagy kis tulajdonrész tulajdonosainak vagyonát összevonják. (Például öt kis parcellából, amely az adott kataszterben szétszórtan, öt különböző részen terült el. A földrendezés után egyetlen parcella keletkezik, amelynek tulajdonosa az öt szétszórt parcella tulajdonosa, és amelynek térmértéke megegyezik az öt kis parcella összességének térmértékével.) Ez egy mindenképpen fontos és jó szándékú törvény. Feltételezhető, hogy a rendezési eljárások során sok olyan tulajdonosnak sikerült azonosítania tulajdonát, akiknek ez eddig nem sikerült. Tény, hogy a törvényalkotók 1995-ben, Mečiar második kormányzása alatt, szerették volna a törvényt felhasználni azon földterületek tulajdonjogi rendezésére, amelyek tulajdonosai a fentiekben leírt okok miatt nem voltak aktívak. A törvény úgy rendelkezett, hogy ezen földterületek az állam tulajdonába kerülnek 2005. szeptember 1-től. Az 503/2003-as törvény pedig úgy módosította ezt az elvet, hogy ezen földterületek átkerülnek az állam tulajdonából a község tulajdonába, és a község 10 éven keresztül ezeket a földterületeket nem adhatja el, illetve nem helyezheti zálogjog alá.

Hangsúlyozom: ezen földterületek tulajdonosai, ha később jelentkeznek – szabad kárpótlási eljárás keretén belül –, 10 évig kárpótlásra jogosultak az állammal szemben. Tehát ha valaki 60 éven keresztül nem mutatott érdeklődést a földtulajdona iránt, ez a földtulajdon átkerül a község tulajdonába. A volt tulajdonos, ha jelentkezik, 2016-ig jogosult kárpótlásra, sőt mivel a község 10 éven keresztül nem adhatja el a földterületet, a törvényalkotó azt sugallja, hogy esetleg lehetősége van a községgel megegyezni, hogy visszakapja tulajdonjogát.

Lehet ugyan vitatkozni arról, jobb lenne-e ezeket a földterületeket továbbra is a nem jelentkező tulajdonosok nevén vezetni a nyilvántartásban, de kétségtelen, hogy az elfogadott elv mindenképpen valós tulajdonost jelöl meg a község személyében, és az így befolyó jövedelem az adott község bevételét emeli, s létrehoz egy valós tulajdonosi réteget az adott kataszteren belül.

Akkor mi az oka ennek a nagy sárdobálásnak az MKP felé? Milyen érdek vezérli a cikkírókat? Tételezzük fel, hogy léteznek olyan földterületek Pozsony környékén, amelyek tulajdonosai nem jelentkeztek, előkutatni sem sikerült őket az elmúlt 13 évben. Ezen földterületek hosszú távon komoly értéket képviselnek, és ha nem sikerül egy év alatt előkeríteni tulajdonosukat, akkor a község tulajdonába kerülnek, és tíz évig lényegében nem hasznosíthatóak, még akkor sem, ha a község részéről lenne ilyen szándék – a törvény tehát nem ad lehetőséget a spekulációra. És ez pozitívum.

A helyzet nézetem szerint nem olyan bonyolult, csak egyesek rövid kardjukat most toldják meg egy lépéssel. Kérdés az, hogy ehhez miért van szükség ránk, kívülállókra?

A szerző ügyvéd