Gyökerek a család vagyonában

Nemrég lapunk hasábjain az egyes pártelnökök vagyonáról írtunk, nézzük most meg, hogy is áll ezen a téren a cseh államfő. Havel „gazdagsága” elsősorban családja vagyonában gyökerezik. Ezt a vagyont a rendszerváltás után Václav és testvére, Ivan visszakapta, s bár meg kellett rajta osztozniuk, mégis tetemes rész jutott mindkettőjüknek. Másrészt nem szabad elfelejteni, hogy Havelnek a saját bevételei is igen jelentősek: ismert drámaíróként szép honoráriumokat kapott és kap külföldről könyveiért, ugyanakkor most már 12 éve ül az államfői bársonyszékben, s ez a tisztség szintén nem kis fizetéssel jár. A cseh államfő jelenleg csak fizetésként és különféle juttatásként havonta mintegy 300 ezer koronát kap, amely ráadásul adómentes.

Említsük még meg, hogy a szocialista években az akkori ellenzéki munkás-drámaíró csak egy hétvégi ház és a körülötte elterülő kert tulajdonosa volt az óriáshegységbeli Hrádečekben, nem messze Trutnovtól. Az idővel legendává nőtt Hrádečeket, ahol a szocialista időszakban az ellenzékiek találkoztak, Havel saját szavai szerint mintegy 25 ezer koronáért szerezte meg. Prágában, a Moldva jobb partján, közel a Máneshez pedig volt egy lakása abban a bérházban, amely az 1948-as államosításig a család vagyona volt. Nos, a kárpótlási törvény alapján a kilencvenes évek elején ez a vagyon a két Havel testvéré lett. Visszakapták egyebek között a Prága központjában levő hatalmas Lucerna palotát, amelyet a nagyapa építtetett, s amely a Moldva-parti metropolis közismert kulturális és szórakozóközpontja, továbbá a város déli részén fekvő vendéglátó üzemet, a barrandovi villát, egy villát Zlínben (korábban Gottwaldov), s természetesen az említett bérházat. Havelék ugyanis 1948 előtt nagyon jómódúak voltak.

A szvetteres disszidensből lett államfő kijelentette: neki nincs ideje foglalkozni a vagyonnal, ő nem vállalkozó, hanem mással van elfoglalva, másban látja élete értelmét, ezért a Lucerna rá eső részét 1997-ben eladta a Chemapol részvénytársaságnak 200 millió koronáért. Az üzlet körül eléggé nagy botrány is kerekedett. Az idősebb Havel testvér, Ivan, aki atomfizikus, feleségének Dagmarnak (véletlen egybeesés, hogy Václav második felesége is Dagmar, ne keverjük tehát össze a két hölgyet) ajándékozta a maga részét, aki viszont meg szerette volna szerezni az egészet, de nem volt hajlandó annyit fizetni, mint a Chemapol. Szóval volt egy kis családi perpatvar, s egy ideig állítólag nem is igen beszéltek egymással a felek. Václav később saját Dagmarjának ajándékozta a barrandovi teraszt, amely nagyon rossz állapotban van, s már évek óta be van zárva. A first lady azt ígéri, hogy rendbe teszik, s újra kinyitják a kedvelt vendéglátóhelyet, a prágaiak korábban egyik legnépszerűbb kirándulóhelyét. A helyzet az optimista nyilatkozatok ellenére egyelőre inkább borús. A zlíni villát Havel a városnak ajándékozta, a korábban benne található rendkívül értékes porcelán- és kerámiagyűjteményt pedig a prágai iparművészeti múzeum kapta.

Havel 1993-ban – amikor még élt első felesége, Olga asszony – állítólag harminc millióért egy villát vett Prágában. „A vételár kétharmadát megtakarításaimból fizettem ki, abból a pénzből, amelyet irodalmi tevékenységemért kaptam” – nyilatkozta akkoriban Havel. Nyilván lehet vitatni, hogy jön ki irodalmi honoráriumokért annyi millió... Két éve pedig – már új feleségével, Dagmarral az oldalán – egy kertes villát vett Portugália déli részén az Atlanti-óceán partján, a híres Algarvében. A vételárat nem közölték. Havel azt állítja: miután 2003-ban lejár elnöki megbízatása, az év jelentős részét – tekintettel rossz egészségi ál-lapotára is – ott szeretné eltölteni. Havelnek tehát, akinek a második házasságából van egy nevelt gyereke, kétségtelenül lesz mit aprítania a levesbe a jövőben is.

A világhírű politikus egyébként mindkét feleségével egy-egy alapítványt is létesített, amelyekbe jelentős pénzeket fektet be. Másrészt rendszeresen nagy összegekkel támogat különféle kulturális és jótékonysági célokat, elképzeléseket. Egyes számítások szerint erre a célra 1989 óta mintegy százmillió koronát adományozott.

A portréhoz mindenképpen hozzátartozik, hogy Václav Havel volt az első magas rangú cseh(szlovák) politikus, aki már a kilencvenes évek elején szorgalmazta a vezető politikusok vagyonbevallását. „Néhány demokratikus országban a politikusoknak egyenesen kötelességük vagyonukat nyilvánosságra hozni, beleértve az adóbevallást is. Úgy gondolom, nem lenne rossz, ha valami hasonló nálunk is meghonosodna” – jelentette ki akkoriban Havel. Nagy kár, hogy példáját mindeddig nem sokan követték.

A szerző prágai munkatársunk