Gyámkodók kíméljenek

Csaknem hárommilliárd forintot szabálytalanul költött el 2000 és 2003 között az Illyés Közalapítvány (IKA) – olvasható a budapesti Állami Számvevőszék jelentésében. Következtetéseket levonni azoknak kell, akik az anyaországi közpénzek törvényes felhasználásáról, illetve elsíbolásáról hiteles információval rendelkeznek. Ezt az IKA új vezetése minden bizonnyal meg is teszi. Kibickedés helyett fontosabb rámutatni arra a jelenségre, amely évek óta nem csak anyagi károkat okoz. Az Illyés Közalapítványban is akkor alakult ki a megszokottnál jóval nagyobb feszültség, amikor létrehozták az ún. stratégiai alapot és sok millió forintról Budapesten döntöttek, a határon túli alkuratóriumok megkerülésével. Utólag derült ki, hogy elég gyakran nem a pályázatok közösségi jelentősége, hanem a pályázók magyarországi pártszimpátiája alapján. Háttérbe szorítva számos értelmes kezdeményezést. Megalázó helyzetbe sodortak bennünket a kettős állampolgárságról szóló népszavazással is, sok millió kisebbségi magyarságtudatát, szent érzelmeit is vásárra vitték a budapesti pártkufárok. Megdöbbentő Malgot Istvánnak, a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör egyik alapítójának keserű esszéje, amelyben rámutat, hogy a Fidesz-MPSZ némi vívódás után azért is támogatta a Magyarok Világszövetségének meggondolatlan kezdeményezését, mert kedvező eredmény esetén reális esélye nyílhatott arra, hogy a külhoni magyarok szavazataival a jövő évi választásokon lényegesen növelje támogatói számát. Mindezt az MSZP is látta. Ez volt az oka a felfokozott nemzeti érzésviharban egyébként szinte irracionálisnak tűnő elutasító magatartásuknak – írja a szobrászművész. Tegyük hozzá: és néhány politikusuk bennünket vérig sértő szociális demagógiájának. Ebből a csapdahelyzetből a magyar kormányfő olyan ígéretekkel igyekszik kitörni, amelyek mézesmadzagnak tűnnek. Már csak azért is, mert sem a Szülőföld Programról, sem más kezdeményezéséről nem tárgyalt előzetesen a határon túliak legitim képviselőivel. Ideje tudatosítani Budapesten, hogy nincs szükségünk gyámkodásra, mert nem túszok és eszközök vagyunk, hanem a magyar nemzetrész szuverén tagjai, akiknek jövője jórészt attól is függ, hogy az anyaországban képesek lesznek-e legalább nemzetpolitikában felülemelkedni önző pártcélokon és olyan konszenzusra jutni, amelyet minden jelentős párt önzetlenül képvisel odahaza, továbbá a határon túliakkal való kapcsolattartásban, valamint az uniós és más külföldi fórumokon.