Gulyás Mikloš módra

Ivan Mikloš legújabb hobbija a főzés: kedvence a választási gulyás. A pénzügyminiszter e héten közzétette a jövő évre szóló költségvetést, amely már a 2006-os parlamenti választások jegyében született. Mikloš természetesen a költségvetés sarokszámaira próbálta felhívni a figyelmet: az állam bevételei eszerint 265,6, kiadásai pedig 327,2 milliárd koronát tesznek ki. Ezzel, vagyis a 61,609 milliárd koronás deficittel, a bruttó hazai össztermékhez viszonyítva 2,9 százalékra sikerül csökkentenünk a hiányt. Fokozatosan sikerül teljesítenünk az euró bevezetéséhez szükséges kritériumokat, a tárca szerint így hamarosan búcsút inthetünk a szlovák koronának.

A pénzügyminisztérium már gondolt a jövő évi választásokra is, hiszen a miniszter pártja, az SDKÚ a közvélemény-kutatások szerint ugyan bejutna a parlamentbe, ám nem áll a legjobban. A népszerűség növeléséhez viszont az állami költségvetés egy olyan fegyver, amit csak kevesen hagynának ki. Nem csoda, ha egy ilyen lehetőséget a nyugati országok által a térségünk legjobb pénzügyminiszterének és az adóreform gurujának tartott Mikloš sem hagyhat ki.

Szociális intézkedéseinek „köszönhetően” öt százalékkal nőnek a költségvetési kiadások. Ez Mikloš minisztériuma szerint a felével alacsonyabb az idei évnél, elfelejti azonban hozzátenni, hogy az európai uniós csatlakozás miatt az elmúlt időszakban nagyobb összeget kellett fordítanunk a társfinanszírozásra. ĺgy ha az inflációt is figyelembe vesszük, a kiadások jövőre 2,5 százalékkal magasabbak lesznek, mint tavaly.

A pénzügy szerint többet kapnak a nyugdíjasok, a tanárok, az egészségügy, és több pénz megy a szociális juttatásokra is. Elfelejtik azonban hozzátenni, hogy csak azt osztják szét, amit már az előző választásoknál is megígértek. A nyugdíjasok bevételeit ráadásul csak az infláció mértékével emelik, vagyis nyugdíjukból valójában jövőre is csak annyit tudnak majd venni, mint idén. Hasonló a helyzet a tanárokkal is, akiknek jövőre a minisztérium a hazai átlagbért ajánlja. Mindez persze jelentős béremelésnek számít, ám ha egy ország azzal büszkélkedik, hogy az egyetemi képzettséggel rendelkezőknek az átlagbért fizeti, már most tudhatjuk, hogy az állam értékrendjével valami baj van. Hogy a kormány által könyöradományokként adott jogos bér- és nyugdíjelemelések milyen hasznot hoznak a pénzügyminiszter pártjának, azt azonban csak jövőre tudhatjuk meg.