Görög köd, kínai lufi

Globális szinten az utóbbi esemény sokkal fontosabb és még nagyobb rizikót jelent a többi kínai lufi. A Credit Suisse bankház elemzése Kínában tripla buborékról beszél: minden idők harmadik legnagyobb hitelbuborékjának, legnagyobb beruházási buborékjának és második legnagyobb ingatlanpiaci buborékjának kombinációjáról. Ha ez a megalufi kidurran, az egész világgazdaság visszhangozni fog tőle, hiszen Kína – vásárlóerő-paritáson számolva – az Európai Unió és Amerika mellett a három legnagyobb gazdasági hatalom egyike.

Egyelőre látványosan „csak” a tőzsdei buborék durrant ki. Június elejéig a sanghaji tőzsdeindex őrült száguldáson ment keresztül, éves szinten mintegy 150%-ot erősödve. Mint minden tőzsdei buborék idején, ráharaptak a piacra a tapasztalatlan kisbefektetők, és megnőtt a hitelből finanszírozott részvényvásárlás aránya. Mivel Kínáról van szó, szokni kell a nagy számokat: 90 millió körül van a tőzsdéző kisbefektetők száma, ők adják a piac csaknem 90%-át. Ezért nagyon sok embert ért jókora pofon, amikor a részvényárak pár hét alatt 30%-ot zuhantak. A részvények 90%-ának a kereskedését kellett átmenetileg felfüggeszteni.

Bár a kormány masszív intézkedéscsomaggal válaszolt, az általános gazdasági hatások itt még visszafogottak. A piacon forgó részvények értéke a kínai hazai összterméknek (GDP) kb. egyharmada, a fejlett országokban többnyire 100% felett van ez az arány, és a kínai lakossági befektetéseknek is „csak” mintegy 15%-a van részvényekben. Más a helyzet a hatalmas ingatlanpiaci lufival: az ingatlanok összértékének GDP-hez viszonyított aránya háromszorosa az amerikai ingatlanpiaci csúcsnak (a válság kirobbanása előtt). Egész szellemvárosok vannak, hegyekben állnak a túl drága eladatlan lakások. Az elmúlt években az ingatlanpiaci árak idegesen rángatóztak, minimális csökkenés, majd brutális, 10%-ot meghaladó drágulások voltak. Most éves szinten 6%-os a visszaesés, a modern mérések történetében ilyen még nem volt. Egy további áresés már alapjaiban megrázhatja a bankrendszert és a gazdaságot.

Az eladósodás gyors felfutása egyébként is tarthatatlanul magas volt, akárcsak a világtörténelem legmagasabb beruházási rátája. Ezt talán az az összehasonlítás szemlélteti a legjobban, hogy Kína 3 év alatt több cementet használt fel, mint az Egyesült Államok az egész 20. században. Hogy ebből mennyi ment kihasználatlan ingatlanokba, üresen kongó bevásárlóközpontokba, felesleges kapacitást adó gyártócsarnokokba, az mostanában derül ki, és ez a Credit Suisse szerint is könnyen „kemény landolást” okozhat.

A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója