Globalizáció: erényei is vannak

Pedig minél kisebb ez a lemaradás, annál nagyobb a szellemi és gazdasági függetlenség. Igaz, nem a politikusoké, hanem az állampolgároké. Annál nagyobb a globalizációban való részvétel haszna, minél képzettebb és gazdagabb az egyes érintett.

Állításom bizonyítására először tisztázni kell a szellemi és anyagi függetlenség fogalmát. A függetlenséget nem a korlátozások mennyiségével, hanem a lehetőségek és a korlátozások egyenlegével kell mérni. Általános érvényű társadalmi törvény, hogy a függetlenség csak a korlátozások tudomásul vétele árán növelhető. Csak a korlátozások tudatos elfogadásával lehet növelni a szellemi és anyagi szabadságot. Aki minimalizálni akarja a szabadságát korlátozó szabályokat, az eleve lemond a nagyobb szabadságról. Vagyis a nagyobb függetlenség csak a cselekvési szabadság nagyobb korlátozása árán érhető el. Minél magasabb a szabadságfok, annál több korlátozást kell tudomásul venni. A lényeg: a fejlődés mindig több legyen a korlátozásnál. A társadalomfejlődésnek az a tapasztalata, hogy a cselekvési szabadság és korlátozás egyenlegének nagysága a szellemi és anyagi gazdagságtól függ. Minél több hasznosítható tudással és anyagi forrással rendelkezik a társadalom, és azon belül az egyén, annál nagyobb a cselekvési szabadsága, annak ellenére, hogy a korlátok száma is nő. A nagyobb szabadság csak a tudás és a gazdagság növelésével szerezhető meg. Ezzel azonban szükségszerűen együtt jár a szabadságkorlátozás is. A szabadság növelésének mégis az az egyetlen útja, ha a tudás és a gazdaság növekszik, mert az ezzel együtt járó korlátozások mindig kisebbek a szabadság növekedésénél. Vagyis nő a két tényező közötti egyenleg. A történelem nem ismer olyan esetet, amikor a tudás és a gazdagság növekedésével együtt járó korlátozások felemésztették volna a cselekvési szabadság megnövekedését.

Az elmaradt, szegény társadalmakban minimális ugyan a cselekvéskorlátozás, de erre nincs is szükség, mert a tudatlanság és a szegénység viszonyai között eleve nincs tere a cselekvési szabadságnak.

Minél fejlettebb a munkamegosztás, annál több korlátozó intézkedésre, rendszabályra van szükség. A megvalósítható akarat mégis annál több. Ezt a lakosság ösztöne mindig felismerte. Nem tudunk olyan társadalomról, amely a kívülállók számára nem akkor vonzóbb, amikor gazdagabb. Pedig minden gazdagabb társadalomban több volt a korlátozás, mint a szegényebben, ahonnan az emberek elkívánkoztak.

Mi akkor az oka annak, hogy a közvélemény nagy része mégis azt hiszi, hogy a globalizáció veszélyezteti a függetlenségét?

Mert a globalizáció csökkenti a politikai állam hatalmát. Konkrétabban: a globalizáció a nemzeti államok szuverenitását valóban csökkenti. A nemzeti állam politikai vezetői tehát joggal féltik a fokozódó globalizációtól hatalmuk korlátozását. Ameny-nyire a politikai állam képes a közvélemény alakítására, annyira képtelen a globalizáció elleni védekezésre. Az állampolgárok számára egyértelmű ugyan, hogy nálunk jobban csak az előrehaladottabban globalizált társadalmak élnek. Mégis a konzervatív politika, a nemzeti állam elsődlegességét hirdető történelmi felfogás hatására sokan félnek a globalizációtól. Esküdt, illetve naiv ellenfelei is azonban a világ globalizáltabb társadalmait irigylik, s ha van választási lehetőségük, oda vándorolnak. Nem ismerek a folyamat ellenfelei között olyat, aki ott akarna élni, ahol kisebb a globalizáció. Mégis tüntet, tiltakozik ellene.

A politikai hatalmat valóban csökkenti, de növeli az állampolgárok szellemi és anyagi szabadságát. A politikai állam hatalmára csak olyan mértékben van szükség, amennyire állampolgárainak szabadságát szolgálja. Ha a szuverén politikai állam gátjává vált a szellemi és anyagi gazdagodásnak, a hatalmát korlátozni kell. Hozzáteszem, hogy minden jót el lehet túlozni. ĺgy a globalizációt is. Minél elmaradottabb az adott társadalom szellemi és gazdasági színvonala, annál óvatosabban, annál mértékletesebben kell élni az új lehetőségekkel. De mindenütt együtt kell élni vele. Jelenleg fölösleges attól félni, hogy eltúlozzuk a globalizációt, mert a keleti lakosság jövedelme soha nem tapasztalt mértékben el van maradva a nyugat-európai környezethez képest. A mi szabadságunkat relatív szegénységünk korlátozza, nem a nemzetközi tőke és nem a globalizáció túlzott befolyása. Azt csak a nagyon ostobák állíthatják, hogy jobb lett volna kevesebb külföldi tőkét beengedni, többet tenni a globalizáció ellen.

A most már mindinkább közeledő EU-tagságtól sokan – a politikusok is – elsősorban segélyeket várnak, ugyanakkor félnek a fokozódó globalizációtól. Ezzel szemben segélyekre nem számíthatunk, de jelentősen fel fog gyorsulni a gazdaság globalizálódása. Csak ettől várhatunk jót. Ezért ellensége a szabadságnak mindenki, aki mielőbbi csatlakozásunknak keresztbe tesz.

A szerző közgazdász