Gentlemanek klubja

A politikai kommunikáció egyik alaptétele, hogy amiről nem beszélnek, az mintha nem is létezne. Egy másik alapszabály viszont azt mondja, hogy a krízishelyzeteket nem lehet megoldani azzal, hogy egyszerűen nem beszélünk rólunk, s úgy teszünk, mintha nem lennének. Az MKP nyilvánvalóan csak az első leckét tanulta meg.

Előzmények: két héten keresztül folyt a találgatás, milyen indítékok vezérelték a pártot, amikor saját nyilatkozatainak ellentmondva s az ellenzéki összefogást felrúgva megszavazta a Lisszaboni Szerződést. Ezt tetézte a hír, hogy nemcsak, hogy volt Smer–MKP-tárgyalás, azon a pártelnök egymilliós támogatást kért a miniszterelnöktől. Az értesülést a párt több vezető személyisége megerősítette, a pártelnök tagadta, miközben nyilvánvaló, hogy a két fél közül csak az egyik mondhatott igazat. Ergo, a párt frontemberei a nagyközönség szeme láttára vádolták meg egymást hazugsággal. A rejtély megoldását a pénteki elnökségi ülés volt hivatott meghozni, legalábbis ezt sejttette a párt hivatalos kommunikációja. Így is lőn – összeült a vének tanácsa, s miről határozott: a megtörténteket semmisnek nyilvánítjuk, s többet nem beszélünk róla (gentleman's agreement).

Mit is üzen a párt ezzel a nagyérdeműnek? Azt, hogy a nyilvánosság, amely a párt jóvoltából asszisztált a szappanoperához, le van sajnálva: a befejezés elmarad. Csak emlékeztetőül: az, hogy a pártelnök egy korábban tagadott tárgyaláson egymilliót kér egy hozzá közelálló kiadónak, akkora botrány, mint a ház. Ha megtörtént, azért, ha nem történt meg, akkor azért, mert a párt vezető személyiségei ilyesmivel vádolták meg az elnököt! Félre lehet állítani a leghangosabban kiabáló Simont, aki egyébként minden alakalmat megragadott, hogy betegyen Csákynak, ettől azonban még tény marad, hogy a párthierarchiában sokkal magasabban levő személyek – Bugár, Berényi, Bárdos – is a pártelnök ellen „vallottak”. Joggal kérdezzük: irányukban hol marad a felelősségre vonás? Vagy teljesen normális (MKP-s szóhasználattal: kommunikációs hiba), hogy a párt vezetői egymást nyilvánosan hazugnak állítsák be?

Ha a párt vezetői ezt gondolják, arról tesznek tanúbizonyságot, hogy teljesen elszakadtak a valóságtól, s a pártot a funkcionáriusok privát klubjának tekintik (mi közünk hozzá, mi történik odabenn???). Nem látják többé, hogy nem elég, ha a pártelnök sajtótájékoztatón jelenti be: a színfalak mögött férfiasan elbeszélgettek a fiúk. A választók elé kell „férfiasan” kiállni, és tisztázni, ki az, aki hazudott, és milyen következményeket kell viselnie. Ha ezt elmulasztják, jelzik, nem veszik komolyan választóikat, s egyben előirányozzák, hogy fordítva is így legyen.