Frissítések

Dél-Szlovákiában autózva persze nincs nagyon szüksége az embernek GPS-re, de ha itt használnánk, ráért volna még a frissítés, felénk ugyanis még lejárt szavatosságú térképpel is jól boldogulnánk. A mostani térképfrissítés azért is lesz érdekes, hogy kipróbálhassam, vajon a dél-szlovákiai táj úthálózata meddig felel még meg ennek a mostani állapotnak.

Frissített ugyanis a kormánykoalíció is: alig néhány hónappal azután, hogy aláírták az első koalíciós szerződést, az a múlt héten már korrigálásra szorult. Az idei év a politikai meglepetések éve, így aztán teljesen beleillik a narratívába, hogy a koalícióátszervezés során Érsek Árpád került a közlekedési miniszteri bársonyszékbe. Azt persze már eddig is tudtuk, hogy Dél-Szlovákiára nézve túl nagy elvárásokkal tekinteni a közlekedési tárca felé irreális lenne, a koalíció átszervezése azonban a Híd pozícióját is gyökeresen megváltoztatta. Az elmúlt huszonöt évben csak egyszer állt elő ilyen helyzet, azaz, hogy egy hármas koalíció egyik tagja egy magyar érdekeket képviselő párt, akkor is csak egy rövidke időre: 2006-ban a KDH kiválásával pottyant az akkori, szintén Bugár Béla vezette MKP ölébe az oktatási tárca. Akkor azonban már csak pár hónapig tartott a kivételes helyzet, míg most akár három és fél évig is tarthat. Amíg tehát eddig Bugár Béla bármilyen számonkérést úgy háríthatott, hogy a választásokon szerzett hat és fél százalékkal ennyit lehet elérni, ezek után kommunikációs taktikát kell váltania. Vagy a koalíción belül, vagy a nyilvánossággal szemben. A Híd hat és fél százalékához ugyanis hozzácsapódott a Sieť által szerzett mandátumokból öt, ami egyáltalán nem kevés. A Híd elérte, hogy ugyanannyi tárcát irányíthat, mint az SNS, viszont ha ehhez nem társulnak kézzel fogható eredmények, azzal Bugárék komoly tékozlást követnek el.

A Híd váratlan szerencséje, amiből jelen pillanatban nyilván számos „érdekelt fél” kíván profitálni tájainkon, érdekes módon még az MKP-t is megenyhítette: Farkas Iván alelnök olyan konstruktív nyilatkozattal reagált Érsek miniszteri kinevezésére, amilyenre az MKP részéről ugyancsak rég nem volt példa. Konfliktusgerjesztés helyett Farkas a létező elvárásokkal szembesítette az újdonsült minisztert, amitől az embernek olyan érzése támadhatott, hogy vannak még pillanatok, amelyekben a józan párbeszéd lehetősége a szlovákiai magyar politikában nem tűnik teljesen tudományos-fantasztikus kategóriának.

Többen, több helyen leírták már: a Hídnak nincs más választása, komoly eredményeket kell felmutatnia Dél-Szlovákiában, ha túl akarja élni ezt az öngyilkos koalíciót. Amit ehhez hozzá lehet tenni: ezek az eredmények előrelépést kell, hogy jelentsenek, nem csupán a korábbi hátrányok enyhítését. A kis létszámú iskolák megmentése vagy a magyarórák számának kiegyensúlyozása fontos, de nem jelent előrelépést, csak a korábbi állapot megőrzését teszi lehetővé. A jelenlegi politikai felállás ennél sokkal látványosabb és fajsúlyosabb lépések lehetőségét hordozza magában, a tét pedig sokkal nagyobb, mint pusztán a Híd túlélése.